gyergyoremete_multja_es_jelene_banner

Gyergyóremete földrajzi fekvése

Gyergyóremete Hargita megye egyik nagyközsége, a közel 1730 km²-nyi Gyergyói-medence északnyugati részén fekszik, a Görgény-hegység aljában, átlagosan 750 m tengerszint feletti magasságban. A község területe 10.774 hektár. Lakossága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 6.134 lélek. A települést a Maros folyó szeli át. Éghajlatát a majdnem zárt hegyközi medencék időjárási viszonya határozza meg: hosszú és hideg telek, rövid, de viszonylag meleg nyarak. A napsütéses órák száma évente 1600-1700-ra tehető. A páratartalom nagy (70-80%), ezért gyakori a tartós ködképződés. Az év folyamán mintegy 160 fagyos és alig 80 derűs napra lehet számítani. Az évi középhőmérséklet 5,5-6 C fok, a csapadék évi középértéke 600 mm/m².

 

 

Gyergyóremete központja madártávlatból

Gyergyóremete központja madártávlatból

REMETE FÖLDRAJZI FEKVÉSE

Gyergyóremete, Hargita megye egyik nagy községe, a Gyergyói-medence északkeleti részén fekszik, a Görgény hegység vulkáni vonulatának aljában, átlag 750 m tengerszint feletti magasságban. A község területe 10 600 hektár, amelyből belterület 462 hektár. Lakossága a 2011-es népszámlálási adatok szerint 6.134 fő.

Orbán Balázs a falu földrajzi fekvését így mutatja be: „Remete Ditróval szemben, a Maros bal parti magaslatán, a Kőpatak völgyében igen regényesen fekszik.”

multjajelene/marososz.jpg

Természeti viszonyait a hegyközi medencék sajátos formái határozzák meg. A Maros hordaléka által kialakított lapályos területet nyugat felé patakvölgyektől szabdalt dombságok követik, amelyeket a Görgény vulkanikus hegyei váltanak fel. A Görgényt az újharmadkori (neogén) vulkánosság hozta létre. Fő kőzete az andezit. A községbe érkezőnek máris csodálatos látványt jelentenek az Észak-Görgény Remete felől látható csúcsai: Kereszthegy (1517 m), Kecskekő (1483 m), Öreghegy vagy Bătrîna (1634 m), amelyek a Fancsal kialudt vulkán kráterperemének legmagasabb részei.

 

ÉGHAJLATA

multjajelene/para.jpg
Éghajlatára a hegyközi területek településeinek időjárás viszonya jellemző: hosszú és hideg telek, rövid, de viszonylag meleg nyarak. Az évi középhőmérséklet 5,1-5,5 0C. Az évi napfénytartam 1600-1700 óra. A levegő relatív páratartalma nagy, októbertől nyár elejéig meghaladhatja a 80%-ot, de júliusban is legalább 70%. Ezért a ködképződés gyors és tartós.
A derült napok évi átlaga alig 80, a fagyos napoké elérheti a 160-at. Gyakoriak a késő tavaszi fagyok, gyakran még júniusban is. A kora ősziek pedig már szeptember elején jelentkeznek. Mindezt kárpótolja azonban egy hosszú, napfényes ősz.
A csapadék évi középértéke 600 mm/négyzetméter. A szélcsend gyakorisága 55-60%, decemberben és januárban 70%.

 

Remetén átfolyik Erdély leghosszabb folyója, a Maros. Teljes hossza 803 km, amelyből Romániában 768 km, Hargita megyében 80 km szakaszon folyik. Elnevezése kelta eredetű: „muor” = láp és „acha” = folyó, azaz „moraha” = lápi folyó. Délről érkezik és nagy kanyarokat leírva északi irányban hagyja el a falut. A helység lakott részén a Marosba ömlő patakok: nyugatról a község központját is átszelő Kőpataka, valamint a Veszes-patak és Kecskekő-patak vizeit felvevő Eszenyő-pataka. A Martonka-pataka az 1970-es években elnéptelenedő Martonka nevű falurész éltető vize volt. Keleti irányból a Güdüc és Ditró-pataka bővíti a Maros vízhozamát.
MEGKÖZELÍTÉSE
Gépjárművel Gyergyószentmiklós vagy Maroshévíz irányából az 578-as európai útról (volt DH12), Gyergyóditró központjából nyugati irányba (153C megyei út) letérve  4 km után érkezünk a község központjába, ahol parkoló fogad és informáciért fordulhatunk a helyi turisztikai irodához.
Vasúton Gyergyóditróig (Ditrau) a Brassó–Marosvásárhely (Brasov-Targu Mures) vasútvonalon közlekedő menetrend szerinti személyvonatokkal jutunk el a gyergyóditrói vasútállomástól két kilométerre lévő Gyergyóremete központjába. Gyorsvonatok Gyergyószentmiklós vasútállomáson állnak meg, ahonnan a 18 km-re északra lévő településre taxival, helyi menetrendszerinti autóbuszjárattal vagy Gyergyóditróig személyvonattal folytathatjuk tovább utunkat.

 

A TELEPÜLÉS FORMÁJA
multjajelene/domb.jpgA község formájának és szerkezetének kialakításában meghatározó szerepe volt a Marosnak, a baloldali folyása feletti magaslatnak és a Kőpatakának.

 

A település magva a Maros feletti Templom domb volt, amelyet Bányának nevez a lakósság. Ezt igazolni látszik a Maros gyakori áradásai, a védekezés lehetősége és a valamikori erdők közelsége. Ezt követte a Kőpataka alsó folyásának és a felette vonuló, ma Bakónak nevezett dombhát benépesülése.
A XVIII. század második felétől a település már a halmazfalu képét mutatta. Kialakulnak a belső utcák és szórványok. 1751-ben említődik a „tul’a Maros Felül”, amelyik a mai Borvíz vagy Fürdő utcai településrész lehetett.1773-ban a Fenek, Tolvajos és Alszeg három részének a nevével találkozunk. Ugyancsak ebben az évben említődnek az Eszenyői Lázár jobbágyok fűrészmalmai.
 
Az állattenyésztés és a patakok vizének hasznosítása alakította ki a falu szórvány telepeit. Az Eszenyő patak völgyében alakult ki a hasonló nevű településrész, ahol fűrész- és lisztelőmalmok, valamint gyapjúványolók és mosók létesültek. A XX. század első felében már 18 lisztelő malom működött. A községtől északra 11 km-re alakultak ki Kicsibükk és 6 km-re a Martonka nevű szórványtelepek. Az 1970-1980-as években falusorvasztó állampolitika miatt mindkettő elnéptelenedett.

 

Az 1830-as évektől a Kőpataka felsőrészén alakult ki az erdők irtása során – amint a neve is mutatja, Csutakfalva. Felsőrésze az 1892-es évi nagy tűzvész után népesült be.

 

A község közigazgatási központja sokáig az előbbi fejezetben említett Hadnagy-dombján volt. A XIX. század végén a falu piac tere körül az örmények és a székely Puskás család által emelt impozáns épületek alakították ki a mai Központot, amelyet a lakósság egy része ma is Piacnak nevez.
 
A legújabb időszakban az Alszegi rész képének kialakulásában nem kevés szerepet játszott a Tejporgyár létesülése.

 

A TELEPÜLÉS RÉSZEI

Falutérkép: a településrészek, utcák feltüntetésével

Falutérkép: a településrészek, utcák feltüntetésével

Helyföldrajzi szempontból a ma 6134 lelket számláló község a következő részekre oszlik:
  • a Templom-domb (Bánya) és a Kőpataka alsó folyása mentén a KÖZPONT
  • a Maros jobb parti lapályán a három utcával tagolt TÚLAMAROS
  • a Kőpataka középső folyása mentén a RÉTALJA, felsőrészén és a Kőlábig terjedő útig CSUTAKFALVA
  • a Kőpataka jobb oldali dombvonulatán BAKÓ, EBHÁT, TOLVAJOS, a baloldalin BERNÁT-KÜLSŐ ÚT
  • a Marosnak a Ditró felé vezető út kereszteződésétől való szakasza és az Eszenyő pataka által behatárolt térségben van a sok utcával átszőtt ALSZEG és FENÉKALJA
  • az Eszenyő pataka mentén a már említett ESZENYŐ
A település- és határrészek nevei az évszázadok folyamán alig változtak. Legfennebb a területek gazdasági hasznosítása módosult: szántó, kaszáló, legelő, erdő vagy beépített rész.
 
Időrendben a remetei helynevek a következőképpen alakultak. (A zárójelben a rövidítések magyarázata: e = erdő, l = legelő, k = kaszáló, sz = szántó).
  • 1720-ban említődik a Lórez (e) és szomszédságában (in vicinitate), keletről a Laczkók Csere erdeje.
  • 1751-ben: „Alsó Forduló Határon alól a Dudád pataka túl Várhegy allya nevű helységben in vicinitate a’ Maros felül” (e).
  • 1770: Az Alsó Forduló határán Marton pataka.
  • 1773: „Alszegben a Maroson való híd tájékán, Alszegben a templomon alól, Alszegben a Vak uttzában”
Felsőforduló: Kaliba oldala (sz), Hegyesbükk (sz), Kőpatak vagy pataka (sz), Sarokoldala (sz), Sarok allya (k), Nagy Keresztfa (sz), Hegyeskő (sz), Tolvajos pataka (sz), Kaliba (sz), Kis Mihály magasa (sz), Fenekre menő (sz), Fenek (sz, l), Fenyő- vagy Eszenyő dombja (sz), Nagykút (sz), Dudád (sz), Kormos kő (sz), Szállapos (sz, k), Nagy Keresztfánál a Pallóramenő (sz), Kis Keresztfa (sz), Égető fa (sz), Kicsind (e), Kerek fenyő (k), Méhes patak (sz, l), Bogáros (sz), Simon malma (sz), Veresmart (sz), Köves domb (sz), Bogáros szorossa (sz), Nyírszeg, Emberfő, Kecskekő. Ez utóbbi Szárheggyel közös, de hat éve a remeteiek használják. Ekkor említődik fűrészmalom az Eszenyő patakán.

 

1864-ben Balás Elek bíró és Nagy Ádám jegyző feljegyzései szerint Remete határnevei: Pallóra menő, a legtermékenyebb szántó, Sarok (sz), Sarokalja (k), Alsó Márk útja, Varga kútja (k), Kerek fenyő (sz), Miklós- és Papháza (sz), Hideg patak (k), Román, nyírerdő és kaszáló, Csutakos (sz, k), Laczkók hátja (sz), Vereserdő (k, e), Gergely vesze erdős, köves hely, Galambos (e, k, l), Agyagásdó, Bükk útja melléke, Mátyás vesze, Farkasok hátja, Nagy András háza, Karikadomb – mind kaszálók és szántók. Fügésrét (k), Általfekvő, Ebhát, Magyarós oldal – dombos szántók. Tolvajos pataka, Lető, Bükk útja, Kaliba oldal, Nagyfiak laposa (sz), Laposbükk, Antal mezeje, Pál András vesze, Czines, Portik vesze köze (sz, k), Málnavész (sz), Hegyesbükk (e, k), Szászok vesze (sz, k), Rókabükk – bokros hely, Kelenc kő – kősziklás, bokros hely, Kisújhavas (e, k), Kereszthegy (e, k), Bakta (e, k), Punga mezeje – nagyobb része erdő, Sároshíd (k), Katalina (e), Kecskekő (e), Hegyes Emberfő, Batrina havasa (l, e), Ploptis, Galócás, Fülpe – Várhegyhez tartoznak, de remeteiek is használják. Fagyecel – bokros, köves hely, Farkasmező (k), Kánás pataka, Romlás (sz, k, e), Dudád, Kőhát (sz), Cseresznyés (k), Későfészek (k, sz), Későfészekalja vagy Nagy Kút – sepedékes kaszáló, Eszenyő dombja (sz), Lukács vesze, Két patak köze, Kicsi bükk, Dávidok mezeje (k, sz), Verespatak teteje, Erőssé, Rományé (k), Eszenyőbükk, Magashegy (e), Gúzsvesszős, Nyírfő, Lúdfarka – bokros, nyíres kaszálók, Fenekalja, Alsó Szállapos (sz, k), Fenektető, Veresgödör, Rétalja.
 
A fenti helynevek jegyzéke még kiegészíthető későbbi helynevekkel, vagy a községhez kapcsolt határrészek neveivel, például: Pálkovács, Sóza, Csortán ere, Havas farka, Csorgó, Román eleje, Román farka, Csög, Mélik tanya, Korondié, Nád, Lok, Két patak orra, Újerdő tető, Limbus, Dregus.
Az elnevezéseik utalnak a valamikori tulajdonosra (Fazakasok hátja), domborzati formára (Kőhát, Hegyes), forrás vagy folyóvízre (Csortán ere, Csorgó), a terület növény és állatvilág jellegzetességére (Galambas, Bükk, Juharos), földrajzi-térbeli viszonyításra (Alsó Forduló, Felső Forduló, Román eleje).