gyergyoremete_multja_es_jelene_banner

Helytörténeti érdekességek

 

Az első mozi

1913. decemberében került sor Remetén az első filmvetítésre. Egy budapesti mozgókép-vállalat több napon át vetítette a Mélik házban a Párizs lángokban című filmet. Minden este telt ház volt.

1902. júliusában alakult Remetén az első önkéntes tűzoltó testület. Kezdeményezője Kénossy Géza, az akkori jegyző volt. Remetei ifjúsági egyesület ez alkalommal táncmulatságot szervezett, amelynek bevételét a tűzoltó testületnek ajánlotta.

 

Kuriózum

1908. szeptemberében Gyergyószentmiklóson megvertek egy vasúti építkezésnél dolgozó olasz mérnököt. Az egyik verekedő legénynek a rendőrségen írt nyilatkozatában ez áll „…a feje majdnem olyan kemény volt, mint egy remeteinek”.

A Maroson való többévszázados tutajozás nemcsak a  balesetek, hanem a marosvölgyi fölbirtokosok önkényeskedései miatt is veszélyes volt.

Íme néhány remetei tutajos vallomása 1749-ből:

Kis András panasza: Szászrégen mellett gróf Teleki malmánál a földbirtokos molnárai megverték.

Bege Miklós vallomása: gróf Rhédey Ádám emberei háromszor megverték és 10 tutajáról 24 szál deszkát elvettek.

Dávid Miklós elmesélte, hogy Gernyeszegnél maga gróf Teleki Sándor személyesen tartóztatta fel és addig nem engedte el, amíg minden tutajáról 2-2 szál deszkát nem adott.

Farkas János vallomása: Petelénél valóságos fegyveres összecsapás volt a helyi földbirtokos emberei és a remetei tutajosok között.

Ivácson Mihály panaszolja, hogy a szászrégeni kereskedők nem engedték tovább a tutajait azért, hogy megvásárolhassák.

 

Analfabéta tanfolyam

1909 január-februárjában a csutakfalvi iskolánál Borka Lajos igazgató analfabéta tanfolyamot szervezett írást-olvasást nem ismerő felnőtteknek. A 46 beiratkozó az Országos Közművelődési Tanácstól ábécés könyveket és írószert kapott. Az oktatás hetente háromszor este 6 – 9 óráig volt.

A vizsgákra március elején került sor dr. Balló István magyar királyi tanfelügyelő jelenlétében. Mind a 46 sikeres vizsgázó hivatalos bizonyítványt és jutalomkönyvet kapott.

 

A maradiság ára  1903-ban a Székely Kongresszus felajánlotta, hogy pénzt és szakembereket ad bolgár típusú kertészet bevezetésére Gyergyóban. A gyergyói helységek többsége, köztük Remete is, nem válaszolt az ajánlatra. Egyedül Szárhegy élt a lehetőséggel. Így született meg a máig híres szárhegyi káposzta.

 

Bíróválasztás Remetén

1903.április 17-re Nagy-György István lemondása után kiírták a választásokat a bírói tisztségre (ma polgármester). Balázs Bécsi József és ifj. Nagy Antal indultak a megmérettetésen. A két tábor között verekedésig menő ellenségeskedés alakult ki és a remetei rendőrség Gyergyószentmiklósról kellett kérjen erősítést. Végül a választás Balázs Bécsi József diadalával végződött, akit 90 szavazattöbbséggel Nagy Antal ellenében bíróvá választottak.

A választást megelőzősen tisztújításra is sor került a községházán: jegyzőnek dr. Elekes Márton ügyvéd, adóbeszedőnek Bakos Márton, pénztárosnak Szász Antal és rendőrbiztosnak Laczkó Sándor lett kinevezve a vármegyétől.

A Mélikekről

A Mélik család Csíkvármegye leggazdagabb földbirtokosai közé tartozott. III. Mélik István felesége, Málnássy Katalin Gyergyó-szerte nagy tiszteletet szerzett karitatív tevékenységével. Számos bált, táncestélyt, gyűjtést szervezett jótékonysági céllal. 1904 júniusában Gyergyószentmiklóson a remetei szegény tanulók megsegítésére szervezett gyűjtőakciója során 112 korona 94 fillért, 189 kenyeret, 54 kg szalonnát és nagy mennyiségű ruhát gyűjtött össze. Mélik István volt az egyetlen földbirtokos a környéken, aki 1907-ben nem fogadta el a magyar államtól a kárpótlási díjat a birtokain átmenő vasút megépítéséhez kisajátított földterületért, mondván-legyen minél hamarabb vasútja a székelységnek.

 

Harangháború

1914-ig a plébánia templomnak 4 harangja volt. A világháború során csak egy, a 621 kg-os nagy harang maradt meg. Ezért Kis Dénes plébános a kicsibükki csengettyűt behozatta lélekharangnak a nagy harang mellé.

1918-ban jött egy katonai rendelkezés, mely szerint egy helyen csak egy harang lehet. Ezért a csengettyűt, hogy nehogy a nagyharangot vigyék el mellőle, a kicsibükkiek nagy felháborodására, elvitték Csutakfalvára. A kicsibükkiek kérték vissza a csengettyűjüket, de csutakfalviak hajthatatlanok maradtak. Kölcsönös fenyegetések is voltak. A kicsibükkiek azt mondták, hogy egy csutakfalvit is meglássanak a Martonka patak túloldalán, mert akkor…

Végül az egyháztanács nyomására a csutakfalviak összeadták a pénzt és csengettyűt vásárolták, amelyet Hollanda János plébános az 1112-es püspöki engedély alapján áldott meg.

A kicsibükkiek is visszakapták jogos tulajdonukat. A békesség helyreállt.

 

Kuruc szabadságharc

1903. nyarán a remetei Polgári Olvasókör a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kitörésének 200. éves évfordulójára Rákóczi emlékünnepélyt, „kuruc-estély” szerveztek

Az 1703-1711-ig tartó szabadságharcban 50 remetei vett részt (név szerint ismerjük) és négyen estek el: Nagy Ferenc, Ivácson Mihály, Laczkó János, Fazakas István

 

Kincslelet

A „Gyergyó” című hetilap egyik 1908-as száma arról tudósít, hogy vasútépítő munkások Remete határában, a töltés építése közben a föld alatt egy üst aranypénzt találtak. A pénz között szép számmal voltak boglárok, forgók, függők és más régi ékszerek is.  A lelet további sorsáról a lap nem tudósít.

 

Az első hősi halottak

93 éve, 1915 őszén megdöbbentő hírek érkeztek községünkbe: az I. világháborúban a keleti fronton (Galícia) alatt első remetei katonák. A XX. sz. elején felnövő 20-40-es nemzedék a háborút csak hírből ismerte.

A háború borzalmairól nem volt elképzelésük. 1914 szeptemberében a frontra induló remetei katonák a központon és a ditrói vasútállomáson  összefogózkodva járták a csárdást. „Éljen a háború!” „Megfizetünk ’48-ért a muszkáknak!” kiáltással üdvözöltek minden tisztet és minden egyenruhást, postást, tűzoltót, rendőrt megéljeneztek. Felvirágzott vonatok ablakaiban, huszársapkás lányokkal énekelték a legostobább nótát: „Megállj kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia”. Mintha életszükséglete lett volna a székelységnek Bosznia.

Az eufórikus hangulat után egy év sem telt el és jöttek a gyászos hírek. Szeptemberben meghalt Borbély Péter, György Ferenc, Kábdebó Jenő, Madarász Ferenc, László András, Balázs Zoltán. Októberben Dél-Galíciában elesett Porrtik-Hegyi István, Petréd Ferenc, Portik András, Brassai József. Novemberben Balázs Csíki József,, Balázs Mihály (8 árvája maradt hátra), László István, László István, Laczkó János, Laczkó Gergely, Nagy István. A négy évig tartó háború mintegy 177 emberáldozatot követelt Remetétől.

 

Remeteiek a vidéki oktatásért

A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceum október 23-24-én ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját. Az 1908-ban létesített intézmény neve akkor Magyar Királyi Állami Középiskola volt. Az 1913-ra befejezett iskolaépület nemcsak Gyergyó legimpozánsabb, szecessziós stílusú épülete, hanem máig a vidék legerősebb, legszínvonalasabb oktatási intézménye. Felépítése hatalmas pénzügyi és anyagi áldozatba került. Csak az épület falazásába 2 millió db. téglát és faragott követ használtak fel.

Gyergyóremetének a vidék oktatásáért elkötelezett polgárai jelentős adományokkal járultak hozzá az építkezéshez: György József 20 szál borona, Balázs-Bécsi István 10 szál borona, Puskás Sámuel 3 öl épületkő, Zakariás Elza egy ezüst karkötő ára, Várterész Lenke egy arany függő ára, Kábdebó Katalin egy ezüst lánc ára, Elekes Márton 300 korona. Helyszűke miatt nem sorolhatom fel azoknak a neveit, akik 10-50 koronát adományoztak.

A nemes támogatás egy évszázad múlva megismétlődött, amikor a remetei Önkormányzat 2003-ban 30 millió lejjel járult hozza a líceum dísztermének felújításához.

A líceum vezetősége az Önkormányzat támogatásáról a díszterem falán elhelyezett kis feliratos táblával emlékezik  meg.

 

Templomfestés

1928 novemberében a remetei egyháztanács a gyulafehérvári püspökség jóváhagyásával pályázatot hirdetett öt nagyméretű falfestmény elkészítésére: Szent Teréz, Jézus az Olajfák hegyén, Szent Péter átveszi a kulcsokat Jézustól, a Szent Család, Mária megkoronázása.

A felhívásra Szabó Ferenc és Fábián Gáspár kolozsvári, Herczeg Ferenc és Sándori Mózes marosvásárhelyi, Hermann Gyula udvarhelyi festőművészek jelentkeztek. A pályázatot végül Herczeg Ferenc nyerte el, aki 156.960 lejért elkészítette az öt falfestményt. Ezekből ma már csak a Mária megkoronázása látható. A munkálatoknál 22 karátos laparanyat is használt. A festmények díjának több mint felét az Alkoza közbirtokosság (50.000 lej és a remetei Hitelszövetkezet 31.000 lej ) fizette.

 

Remete termőföldjeiről

Gyergyóban Remetének volt a legkevesebb és legsilányabb termőterülete. Ennek ellensúlyozására a remeteiek igyekeztek növelni a legelő területeiket, gyakran foglalásokkal is.

Íme, néhány eset:

– 1765-ben libánfalvi románok panaszolják, hogy a Kereszthegynek Görgény felőli legelőiket remeteiek jogtalanul használják.

– 1774: Várhegyiek panaszolják, hogy Dúdád felől a legelőhatárjeleiket a remeteiek eltüntették és a sajátjukat rótták fel a fákra.

A galócási legelőkről a ditróiak marháit elűzték és a legelőiket lefoglalták. A XVIII. sz. végére Galócás, Várhegy, Fülpe havasai remetei kézre kerülnek. Ezek a foglalások állandó pereskedéssel is járnak, de 1785-ben elégedetten nyugtázzák a remeteiek: „Marha itató helyeink és havasaink alkalmasak és elégségesek vannak.”

A remeteiek által a szomszédos falvaktól való legelő- és erdő foglalások történetében jelentős egy 1836-ból való eset.

A Szárhegy tulajdonát képező Gergely-vesze és Kelenckő területén a Borbély, Vass és Ivácson családok „kerítettek el” jelentős területeket. Hasonlóképpen az Alfaluhoz tartozó Macskalik kúttól Remete felé eső részen is történtek foglalások. Szárhegy írásos panaszlevelét a remetei vezetőség feleletre sem méltatta. Ezért a szárhegyiek Csíkszék elöljáróságához fordultak. De Remete megtagadta a törvényszéken való részvételt.

1836-ban a szék utasítására  Balló József alkirálybíró, Végh András és Bajkó Elek tisztségviselők a helyszínen vizsgálták ki, a remeteiek szerint a Szárheggyel és Alfaluval való „káros békességi” incidenst.

A kivizsgálás elleni tiltakozást 49 remetei birtokos írta alá, közöttük még az akkori csendőrkapitány is.

 

Ismét a tutajozásról

Az 1700-as évek első felében épült fel a ma is látható gyulafehérvári vár. Az olasz típusú, 5 bástyás váron 24.000 jobbágy és mesterember dolgozott, 18 év alatt épült fel és az osztrák birodalom egyik legerősebb, szinte bevehetetlen erődítménye lett. A vár építése jó jövedelmet hozott a gyergyói ,  köztük remetei tutajosoknak,  hiszen óriási mennyiségű faanyagra volt szükség. Ez érzékenyen érintette a szászrégeni, marosvásárhelyi szász kereskedőket, a Teleki, Kemény és Toldalagi grófokat, akik eddig a tutajok felvásárlói voltak. Mindenképpen próbálták megakadályozni a fa Gyulafehérvárra juttatását.

Pl. Ivácson Mihály panaszolja 1722-ben, hogy a régeni polgármester cövekeket veretett a Maros medrébe és a tutajok felakadtak.

A gernyeszegi Teleki Sándor gróf elvette a gyergyói királybíró által kibocsátott tutajozási engedélyeket (passzus) mondván, hogy azok hamisak. A tutajosokat „cigánynak”,  „tolvajnak” nevezte és egy napra bebörtönözte őket.

De voltak törvénytelen faanyag elkobzások, verések, lövöldözéses megfélemlítések, a marosmenti földesurak részéről csak azért, hogy a tutajokat  ők vásárolhassák fel olcsóbban.

falu életében gyakoriak voltak az aszályok, áradások, pestisjárványok. Legtragikusabb volt az 1892-es nagy tűzvész. A tűz Bernádban keletkezett egy sütőkemencébe való begyújtás alkalmával. A száraz, élénk szél miatt a lángok oltása szinte lehetetlen volt. Leégett a Bernád, Központ, Bánya, Alszeg egy része. A túlamarosiak a Maroson már készen megkötött tutajokra menekítették az ágyneműt és fehérneműt, de ott is elégtek. Sokan a terményüket víz alá merítették, vagy elföldelték. Összesen 480 család hajléka és gazdasága pusztult el. Állami segélyből és a szomszédos székely falvak segítségével a falu egy év alatt újraépült.

 

Természeti katasztrófák

A Remetét ért nagy természeti katasztrófák sorában jelentős 1866, amikor a késő tavaszi fagy, majd az ezt követő, egész nyáron át tartó szárazság az egész termést elpusztította. Igaz, a következő, 1867-es év ritkaságszámba menő jó termést hozott.

1913. augusztus 30-án a felhőszakadástól megduzzadt Kőpataka 116 családnak 194 épületét tette tönkre Csutakfalván, Rétalján és a Központon, elsodorva a kerítéseket és a hidakat is.

1932 április első napjaiban a Maros áradása olyan méretű volt, amelyre addig Remetén emberemlékezet óta példa nem volt. Az áradás Ditró felé a vasúti töltésig terjedt. Ezt követte nyáron egy nagy sáskajárás. A sáskahad a helység nyugati-és északi határában, Hegyesbükk-Eszenyőbükk-Eszenyő-Martonka vonalán minden zöldellő növényt lerágott. A helyhatóság által a sáskák irtására kirendelt egész falu lakosságának erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.

 

Iskolák helyzete

1898. január 19. Gyergyóremete község olyan szegénységbe jutott, hogy iskoláit nem tudta fenntartani. Ezért a közoktatásügyi kormányhoz folyamodott, hogy az vegye át az iskolái.  A püspöki hatóság közbenjárása révén a kormány hajlandó volt az iskolák átvételére. A megyei királyi tanfelügyelő folyó hónap 15-én tárgyalt a községgel „oly humánus módon, hogy a községnek eredményekre lehet kilátása.” A községnek anyagi és szellemi értékeit kiváló jóindulattal méltányolta és ebben a szellemben vezette a remetei iskolák ügyének megoldását is és „oly enyhe feltételeket szabott elé, hogy – úgy szólva ingyen – jutnak még az iskolaépületekhez is, befolyásos pártfogó mellett a község óhajainak valósulása a magas kormánynál se fognak akadályokba ütközni s a község örömmel nézhet iskoláinak jövője elé.”

A községben akkoriban 984 mindennapos tanköteles van s a nyomorúságos iskolái alig tudnak befogadni 300-at. 684 székely csemetét tehát minden évben tudatlanságba és erkölcsi posványba taszít a szegénység – jegyzi le a 367/1898 -es számú községi leltár.

 

Pestisjárvány

A XIX. században Remetét ért nagy természtei katasztrófákat már említettem. Mindezeket felülmúlta az 1716-1718-as nagy pestisjárvány. Pusztítását az alábbi adatokkal lehet bemutatni.

Helység                                                              Meghalt            Maradt

Gyergyószentmiklós                                         713                   904

Tekerőpatak,Kilyénfalva, Szárhegy           364                  673

Alfalu, Csomafalva                                            380                 1002

Ditró, Remete                                                      668                 930

Újfalu                                                                      474                   480

 

A helyzetet súlyosbította a kormány által elrendelt zárlat. Így, leállt Maros székből a búza, Udvarhely székből a gyümölcs és az állattartáshoz szükséges cseremakk szállítása, valamint a legfontosabb kereseti lehetőség, a tutajozás.

Mindez 1718-1719-ben iszonyatos éhséget okozott a pestist átvészelő lakosság számára.

 

Felhőszakadás

A községünket ért természeti katasztrófák sorában jelentős 1913. augusztus 30. Egy szokatlanul nagy és tartós felhőszakadástól felduzzadt Kőpatak romhalmazzá és sártengerré változtatta Csutakfalvát, Rétalját és a központot. 116 családnak 194 épületét és az összes hidat tönkre tette az ár. Az akkori jegyző, Zakariás Márton felvételein siralmas képet mutat a központ: lakóházak, istállók, pajták, kerítések maradványai. Sajnos, egy emberáldozatot is követelt az ár. Az udvarára betérni szándékozó Portik Gy. Istvánt  szekerestől és hidastól sodorta el a víz. Ökrei lennebb kimásztak a patakból, de őt halva szedték ki az iszap– és törmelékréteg alól.

Községi és vármegyei támogatással a kárt felszámolták. Jelentős volt a szomszédos helységek, főleg Alfalu anyagi segítsége.

 

A gyergyói nőnevelés

Egyházmegyénk létesítésének 1000-ik évfordulóján meg kell említeni a gyergyói katolikus nőnevelést is. A XIX –ik század második felében Fogarassy Mihály gyergyói származású gyulafehérvári püspök páratlan lelkesedéssel  karolta fel Erdély-szerte a leánynevelés ügyét. Gyergyószentmiklóson az örmény Szarukán családtól megvásárolt házban 1876-ban a szatmári irgalmas nővérek vezetése alatt leánynevelő intézetett alapított és a tanító – nővérek ellátásáról alapítvánnyal gondoskodott. 1892-ben az intézet már polgári leányiskolává emelkedett bentlakással. A kötelező tantárgyak mellett hangszeres képzés, festészet, német és angol társalgás is folyt az iskolában. A szegényebb tanulók fél-vagy teljes tandíjmentességet kaptak. A kommunista rendszer a katolikus intézményt felszámolta. Ma itt működik a Gépgyártó Iskolaközpont (a volt „Szaki”) és négy éve újraindult a katolikus oktatás is.

 

Néhány adat a plébániatemplomunkról

Az 1771 táján épült templom 41 méter hosszú, 12 m széles, tornyának magassága 47 m. Belső tere barokk elrendezésű. Az építtető Hanzer Dániel plébános 1775-ben megvakul és Szabó József személyében segédlelkészt kap, aki a templom berendezését egyrészt saját költségén 1777-ig elvégezteti.

Mai formáját 1899-ben kapta, amikor a Mélik család anyagi hozzájárulásával a szentélyt 6 méterrel megnagyobbították.

Főoltára, amelyiknek oltárképe Szent Lénárdot ábrázolja 1787-ben készült. Baloldali mellékoltára (Szentháromság) Galaci Tamás  műve 1776-ból. A jobboldali (Szűz Mária a kisdeddel) Szász Ferenc munkája 1781-ből. A Szentély három színes üvegablaka Puskás Antal és neje ajándéka, Budapesten készültek 1908-ban.

 

Remetei helynevek

A XVIII. század (1700-as évek) második felére Remetének már kialakul a nagyjából mai településképe. A település-és határrészek nevei az idők folyamán alig változtak. Legfennebb a területek gazdasági hasznosítása módosult: szántó, kaszáló, erdő vagy beépített rész. 1864-ben Balás Elek bíró és Nagy Ádám jegyző feljegyzéseiben 77 határrész és dűlőnév szerepel.

A legrégibbek 1720-ból vannak, a Lórez és Laczkók erdeje. 1751-ben említődik először az Alsó Forduló, Dudád és Túlamaros. 1770-ben Martonka pataka, 1773-ban Alszeg, Fenek, Tolvajos, Bogáros, Köves, Nyírszeg, Hegyesbükk, Eszenyő dombja nevével találkozunk. Ebben az évben említődnek először az eszenyői vízimalmok, amelyek a szárhegyi Lázár grófnak is őrölnek. Természetesen az idők folyamán egyes nevek eltűntek és ma már nem tudjuk, hogy milyen határrészeket jelöltek, pl. Pallóramenő, Simon malma, Vak utca (ez valahol Alszegben volt) Farkasmező, Általfekvő.

 

A remetei könyvtár kezdetei

Modern értelemben vett könyvtár létesülése Remetén a XIX. század végére tehető. Az 1880-as években létesült Polgári Olvasókörnek már volt könyvtára. A múlt század elején az Országos Múzeum és Könyvtár Alapítvány tervbe vette a népkönyvtárak létrehozását falvakon. Ennek eredményeképpen 1902- ben a Földművelésügyi Minisztérium Remetének népkönyvtárat adományozott. A könyvek leszállítására a Franklin Kiadótársulatot utasította.

A két világháború között is működő népkönyvtár állománya 1944 őszén elkallódott.

A jelenlegi községi könyvtár 1957 októberében létesült 950 kötettel. Állománya ma 11873 kötet.

Az 1957-ben újralétesült könyvtár komoly tevékenységet fejtett ki a lakosság körében a könyv és az olvasás megszerettetéséért. Fazakas Mária (Nagy-György) vezetésével, aki 1990-ig volt könyvtáros, és a tanítók segítségével „havi könyvtárakat” létesítettek minden utcában, egy könyvet szerető, kedvelő személy lakásán. A könyveket hónaponként cserélték. Olvasókörök működtek, és a szórványtelepüléseken is (Kicsibükk, Martonka, Eszenyő) könyvnépszerűsítő előadásokat tartottak.

Az 1960-as években kezdeményezte a könyvtár a „Szeresd a könyvet!” mozgalmat. Az ajánlott könyvek elolvasóit díjazták. Tanévzáró ünnepélyeken a könyvtár könyvajándékban részesítette a jó tanulókat. 1970-ben az olvasók számát tekintve megyei első díjat kapott a könyvtár.

A lakosság könyv iránti érdeklődését mutatja az a tény is, hogy az 1970-es években a megye falvaiban az egy főre eső könyvvásárlás Remetén volt a legnagyobb. 1974-ben felsőbb rendeletre a könyvtár szolgálat heti 10 órára korlátozódott.

 

Útszéli keresztek

Remetén mintegy 40 határ- és útszéli kereszt található. Ezek anyaga fa vagy kő. A legtöbbnek ismeretlen a története. A temetőben egy sírkő tanúskodik arról, hogy egy Péter Dénes nevű ember 8 keresztet állított a faluban, de hogy melyek azok, nem sikerült kideríteni. A sírkereszten ez olvasható: „Itt nyugszik öreg Péter Dénes, aki életébe 8 emlék keresztet készített rokonai emlékére. Élt 67 évet és meghólt 1887-be. Béke poraira.”

A Biatorbágyi út végén Portik Szőcs János állított keresztet 1887-ben. A talpkövén olvasható: „Ezen emléket, aki megsemmisíti, átkozott legyen.” Ugyancsak ő állított egy másik kőkeresztet az Alszegi út és a Bartók Béla út kereszteződésénél 1902-ben, amelyen olvasható: „Hívek mondjátok:  Dicsértessék a Jézus Krisztus neve.”

 

Hagyományos mesterségek

A XX. századig általános  volt a székelyföldi falvakban, így Remetén is a kézművesség, kisipar és kereskedelem fejletlensége.

Egy 1835-ös dokumentum megjegyzi Remetéről: „vagyon a faluban 2 kovácsmester,1 asztalos, 2 szabó, de csaknem mindenik gazdaember a szekerek csinálásához jól szokott érteni. Vagynak a faluban 3 boltok, amelyekben apróság portékák árultatnak.”

1910-ben is, amikor a falu lakossága már 6026 fő, mindössze 144-en foglalkoztak kézművességgel és kereskedelemmel.

Gyergyó szinten ez a helyzet megmagyarázható azzal is, hogy a férfilakosság jövedelem kiegészítésül inkább választotta az erdőkitermelést és az ehhez kapcsolódó tutajozást.

 

Iparosodás

Az utóbbi évszázad legrészletesebb adatai 1895-ből vannak, amelyből megismerjük a Remetén iparral, kereskedelemmel foglalkozók, egészségügyben, iskolákban és a községi hivatalban dolgozó személyek létszámát.

Kereskedelem és ipar:

– kereskedő  13

– molnár 21 (ebből 17 az Eszenyőben)

– mészáros  6   – nagy kocsmáros 2

– úriszabó  2        – szesz- és pálinkaárus 14

– népiszabó 6  – dohány- és szivarárus 13

– csizmadia 11    – sóárus 14

– szőcs 5  – bélyegárus 1

– bádogos 1  – kőműves 5

– kovács 10  – kötélverő 2

– asztalos 6  – lakatos 2

– ács 5  – kádár 5

– kerekes 3

 

A községi hivatal és intézmények tagsága 1894-ben:

– jegyző és aljegyző 2    – plébános  1

– bíró és albíró 2 – káplán 1

– pénztárnok 1             – kántor 1

– árva gyám 1 – kántorsegéd 1

– inspektor 1

– határőr 12

– egyházi főgondnok 1

– egyházi algondnok 1

– erdőőr 12

– tanító 13

– határinspektor 1

– iskolaigazgató 1

– rendőrbiztos 1

– iskola- és egyházi tanácsos 12

– rendőr 2

– pedellus 2

– ordinánc 1

– tanítói önképzőköri testület létszáma 8

– postás 1

– halottkém 1

– iskolaköteles gyermek 1233

– iskolába járt 962

– orvos 1

– szülésznő (bába) 2

– községi képviselők (önkormányzat) létszáma 33

 

Az 1895-ös összeírás

Ez az összeírás átfogó képet mutat Remete népességi helyzetéről. Eszerint a községben 1134 ház van és a lakosság száma 5215. Remete szórványtelepei Eszenyő, Kicsibükk és Dúdád, Martonka még nem létezett. Ezenkívül a községhez számítódik Várhegy fölött a Muszka patakán lévő 17 ház 76 római katolikus személlyel.

Vallásfelekezet szerinti megoszlás: római katolikus 5129, görög katolikus 46, református 8, lutheránus 1 ,izraelita 1

Nemzetiség szerint: székelymagyar 4970, örmény 97, román 46, szlovák 3, zsidó 1, cigány 98

A cigányok közül többnek földje van, mezőgazdasággal foglalkoznak és nem is akarják magukat cigánynak elismerni.

1894-ben 245 születés volt. Minden 5-ik családnál született egy gyermek, 24 családra esett egy házasság és minden 38-ik személyre egy elhalálozás.

Remetén az 1941-es népesedési adatokat feldolgozva, amikor a község a legnagyobb lélekszámú volt 324 család viselte a Portik nevet. Ezt követte a Balázs – 245 és a Laczkó  nevűek 211 családdal.

A további sorrend:

Ferencz- 138  Albert -20 Mezei – 4

Nagy – 120  Csibi – 20 Bege – 3

Ivácson – 106  Barabás – 18 Csíki -3

László – 88  Ilyés – 18 Kinda – 3

Borbély – 81   Kis – 16 Lakatos – 3

Bakos – 78  Bajkó – 13 Füstös – 3

Puskás – 76  Molnár – 13 Nyírcsa – 3

Pál – 74  Szász- 13 Polgár – 3

Nagy-György-61 Góga – 12 Daczó – 2

György – 59  Ignácz – 12 Burján – 2

Szabó – 48  Petréd – 12 Román – 2

Csortán – 40  Gál – 11 Jánosi – 2

Fazakas – 39  Györfi – 11 Tamás – 2

Antal – 38  Farkas – 7 Czárán -1

Sándor – 33  Fejér – 6 Sztojka – 1

Varga – 32  Czikó- 6 Lukács -1

Kozma – 29  Kábdebó – 5 Szakács-1

Brassai – 23  Bogdán – 5 Korpos – 1

Madarász – 23  Erőss – 4

 

50 éve épült a Fráter György Általános Iskola

Közel dátumszerű pontossággal ezelőtt 50 évvel 1961-ben indult el a központi, a mai Fráter György Általános Iskola építése. Az alap megásását 1961. május 29-én kezdték meg, amelyiknek a mélysége a talajviszonyoktól és épületstatikai szempontoktól függően elérte a 2- 2,25 métert is.

Egy hét múlva, június 4-én már nekifogtak a betonozásnak is. Akkoriban rekordidőnek is számítható, félév alatt 1962.  január 18-ra felépült a kétemeletes épület.

Az első tanítási nap 1962. szeptember 15-én szombaton volt az új épületben és ünnepélyes felavatásra szeptember 16-án, vasárnap került sor.

Ugyancsak 50 éve, 1961 végén létesült a gyógyszertár is.

 

A remetei Polgári Olvasókör tevékenységéről

Az 1890 és 1918 között működő, módosabb családokat tömörítő remetei Polgári  Olvasókör nagyon sok rendezvényt szervezett.

Ilyen volt a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kitörésének 200 éves évfordulójára szervezett Rákóczi emlékünnepély.

Az 1703-tól 1711-ig tartó szabadságharcban 50 remetei vett részt. Hasonlóképpen a Polgári Olvasókör 1904-ben a március 15-i ünnepség teljes bevételét a madéfalvi emlékoszlop teljes feljavítására ajánlotta. Több alkalommal szerveztek kulturális előadásokat, amelyeknek bevételét a jól tanuló, de szegény családból származó remetei gyerekek megsegítésére adományozták.

 

Az első önkéntes tűzoltó egyesület és műkedvelő színtársulat Remetén

1902 nyarán, júliusban alakult meg községünkben az első önkéntes tűzoltó egyesület. Kezdeményezője az akkori jegyző, Kénossy Géza volt. A remetei ifjúsági egyesület ez alkalommal táncmulatságot szervezett, amelynek bevételét a tűzoltó testületnek ajánlotta fel.

1903 nyarán létesült Remetén az első műkedvelő színtársulat. Kezdeményezője és működési szabályzatának kidolgozója Mélik István földbirtokos volt. A társulat vezetőjének Kénossy Géza jegyzőt választották.

Az 1900-as évek elején Kénossy Géza községi jegyzői munkája mellett a közösségi élet aktív szereplője. Közmunkák, egyházi, iskolai, színjátszó tevékenységek, szociális támogatások, március 15-i ünnepségek stb. lelkes társszervezője vagy éppen kezdeményezője volt.

 

Az 1950-es években történt

– Az  1952-’54 között épült tejporgyár mellett nagy megvalósítás volt a Mélik ház udvarán épült műmalom. Építéséhez 1956 márciusán fogtak hozzá, a próbaőrlés 1957 augusztus elején történt. Ünnepélyes felavatására 1957. aug. 22-én került sor.

– 1954-’55-ben újraépült a Maros-híd

– 1958 július-szeptemberében épült a tűzoltószín

– 1958-’89-ben Laczkó Bálint községi elnöksége idején építettek négy betonhidat Csutakfalván és a Kőpatakának 480 méternyi szakaszán végeztek talpmegerősítést és mederszabályozási munkálatot

– 1959-ben kezdték kiépíteni a tejporgyári és a nagyréti kút közötti vízvezetéket

 

A remetei vásárról

A remetei vásáros napok kezdeteiről megbízható adatok nincsenek.

1714-ben XI. Kelemen pápa a falunak Pünkösd napjára búcsút engedélyezett, de nem bizonyítható, hogy a búcsúnapok vásáros napok is lettek volna. Egy 1763-as adat az akkori remetei bírót, György Istvánt vásáros embernek nevezi. A remeteiek 1820-ban is csak a gyergyószentmiklósi vásárról beszélnek.

A remetei  vásárosság kialakulása az 1800-as évek első felére tehető. A hagyomány úgy tartotta, hogy az örmény Mélik a község központjában levő piacon, egy asztalkán cseréppipa és egyéb apróságok eladásával kezdte vagyona megalapozását. A vásár kialakulására utal az is, hogy az 1835-től fokozatosan növekvő Csutakfalva lakossága a központot piacnak nevezte.

 

A Hangya Szövetkezet

A múlt század elején a kisipar és helyi kereskedelem fejlődése Remetén is elindítja az intenzívebb pénzforgalmat, kialakul egy helyi hitel-és bankrendszer. Ezt, az első világháborúig a Mélik család, majd a velük versenyző Puskás család uralta.

1922-ben   megalakult a Hangya szövetkezet helyi fiókja, amelyik azonban  rövidesen a konkurencia miatt bebukott. 1938-ban újra alakult és ettől kezdve versenyképes volt a község bármilyen pénzerős kereskedőjével.

Mivel a környék takarékpénztárai, főleg a ditrói és gyergyószentmiklósi által nyújtott hiteleknek nagy kamatjuk volt, a remetei Álkoza közbirtokosság 1925-ben bankot alapított. 8-10% -os kamattal adott hitelt, de csak remeteieknek. Egy rövid 1934-1936-os megszakítással a II. világháborúig működött.

 

Iskolarendszer 1920-as években

Az első világháborút követően, Erdélynek Romániához csatolása után és az 1921-es földreform végrehajtása idején Molnár Károly iskolaigazgató 1922 nov. 12-én beadvánnyal fordult az állami agrárbizottsághoz, amelyben helyiséget és földterületet kért a remetei iskoláknak: minden 50 tanuló után 1 tanítót számítva 20 tanteremre, 20 tanítói lakásra, faiskola – iskolai gyakorló területre lett volna szükség. A község nagy területen való fekvése miatt a helységeket a következő falurészeken látta ésszerűnek létrehozni: a Központon 8 tantermes, Csutakfalván 6 tantermes, Bernádban 2, Alszegben 2, Eszenyő-ben 1 és Túlamaroson 1 tanterem és minden iskolánál legalább egy-egy tanítói lakás. Ugyanakkor a törvény előírása szerint 16 hold földet kért a tanítóknak. Gazdasági gyakorló terepnek és csemetekertnek a Fenektetőn levő, és az állam által amúgy is kisajátított, Mélik telket kérte.

A román államnak a két világháború között a magyar iskolarendrszer elsorvasztását célzó politikája miatt Molnár Károly iskolaigazgató e nagyszabású tervéből keveset láthatott megvalósulni. Bár hihetetlenül ritkaságszámba menő életkort ért meg: 106 éves korában halt meg Budapesten. Felesége, Szöller Ilona a múlt század elején szintén iskolaigazgató volt Remetén. A központi temetőben a Mélik kápolna mellett van eltemetve.

 

Remete népessége

Az őszi népszámlálás kapcsán tekintsünk vissza Remete népességének alakulására, mivel községünk az első világháborúig a vidék népességileg legdinamikusabban fejlődő települése volt.

1567-ben a falu 6 kapuval van bejegyezve. Mintegy 100 évig a lakosság száma lassan emelkedik, melynek okai:  1602- ben Basta osztrák csapatainak pusztítása, az ezt követő nagy éhség, Rákóczi György 1657-es vereséges lengyel hadjárata, tatárfogság, három pestis járvány.

1703-ban 70, 1726-ban már 116 család lakik a faluban. 1763-ban Csergő Ferenc plébános 834 személyt említ. Ettől kezdődően ugrásszerűen megnő a lakosság: 1829-ben 2218 lakós, 1852-ben átlépi a 3000-et, 1882-ben 4331 lakós, 1895-ben már 5215 lakós, 1910-ben 6207 lakós. Annak ellenére, hogy nagy az elvándorlás, hiszen csak a múlt század elején Gyergyó 12 helységéből elvándoroltak 23%-át a remeteiek képezték, a 6000-en felüli lakosságszám napjainkig megmaradt

 

Harcban

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc(1703 – 1711) mellett Gyergyó népe a végsőkig kitartott. Amint egy korabeli történetíró mondta „már az egész ország meghódolt vala, mégis azok a vakmerő paraszt gyergyóiak Rákóczi mellől el nem akarának állani”.

1707-ben Akton osztrák császári ezredes Csík felől támadt Gyergyóra. Both András vezetésével a gyergyóiak Marosfő felett a Gréces-tetőn két napi véres csatában tartották magukat, de árulás következtében az osztrákok kerülő ösvényeken bekerítették őket. A csatában nagy hősiességről tettek tanúbizonyságot László György és Tamás Dániel remeteiek. Amúgy a Rákóczi szabadságharcban 50 remetei vett részt (nevüket ismerjük), négyen estek el.

 

Járvány

112 éve, 1900 január – februárjában nagyméretű vörheny járvány volt Remetén.

659 gyermek kapta meg a betegséget, akik közül 43 meghalt, közöttük sok iskolaköteles. Mivel a községnek orvosa nem volt, a helyzet kezelésére a szárhegyi orvos lett kiküldve, akinek sok nehézséggel kellett szembenéznie.

A jelentés szerint „a remetei lakosság nemcsak a betegséggel szemben viseltetik teljes közönyösséggel, hanem a kezelőorvos rendelkezéseit is gúnyos mosollyal fogadja, sőt, ha erélyesen lépik fel, fenyegető magatartást tanúsít”.

Az iskolákban az oktatást Csík vármegye alispánja erre az időre beszüntette.

 

Gazdasági adatok Remetéről

70 év távlatából 1942 márciusában a községben tejszövetkezet működött.

Tulajdonosa Borbély Bartis Sándor. A napi 600-650 l begyűlt tejből napi 27 kg vajat gyártottak, amelyet helyben értékesítenek.

Két gazdakör volt: a központi 196 taggal, a csutakfalvi 96 taggal és működik egy Hangya szövetkezet.

Állatállomány: szarvasmarha 3287, ló 326, sertés 1056, juh 3824. A községben 14 üzemképes cséplőgép volt bejegyezve.

 

Népi zenekar

1959-ben alakult a dr. Asztalos László által sokáig vezetett népi zenekar. Bíró Albertet köszöntötték a barátok. Jókedvűen énekeltek és jól fogott volna egy hangszer is. Asztalos doktor ifjú hévvel szaladt haza a hegedűért, amit a felesége vett neki. Ez az esemény jelentette a zenekar megalakulását. Hosszú éveken át lelkes tagjai voltak Vass András, Szabó Sándor, Máthé Vilmos, László Balázs,  Pap Elek, Füstös Károly, Bakos Károly, Portik Sz. Péter, Portik Sz. Jenő, Ivácson Károly Imre, Nagy György Károly, Madarász Balázs, Balázs Bécsi Csaba, Bakos Ádám, Ivácson B. Ádám, Polgár Károly, Portik H. Imre.

Kezdetben a kottát alig néhányan ismerték. Asztalos doktor lerajzolta, illetve szómagyarázattal látta el a dallamok kottáit. Valamikor Asztalos doktor zenekarára épp oly szüksége volt a falu népének, mint a fájdalomcsillapítóra, kötözésre, gyóg A földek termékenységéről maguk a remeteiek mondják 1820-ban: „Az egész falu határának mintegy fele rész alábbvaló és nem igen terem zabnál egyebet. A föld igavonó marhának szántatik, terem közönséges rozsot, lent, kendert, lencsét és krumplit. Kelletik az ősz alá való földet 3-szor meg szántani és szükség itten trágyázni is.”Az állattenyésztésről megállapították: „A legelők minden nemű marhának elegendők vannak…”

A mezőgazdaság korlátozott lehetőségei miatt a falu 18-19. századi történelmét a legelőkért, kaszálókért folytatott harcok jellemzik. A legtöbb civakodás és viszálykodás a területekért Szárheggyel volt a Görgényi erdőkért. A megegyezések és szerződések a két falu között az egyéni irtások miatt rövid életűek voltak.  Így a közös erdőket a szárhegyiek nem használhatták, mert a remeteiek 1760-ban a termőfákat kivágták legelőnyerés céljából. Pereskedés folyt Kecskekő, Emberfő és öreghegy havasokért, amelyet végül az 1725-ös egyezmény értelmében a 19. század elején a remeteieké maradtak. yításra.

 

Iparoskör

Az I. világháború után Remete művelődési életének szerevezésében nagy szerepet kap az Iparoskör. Tagjai már 1872-ben dalárdát alapítottak. Az Iparoskörnek külön könyvtára volt. A könyveket színielőadásokból származó jövedelemből vásárolták. Rendszeresen megrendelték a napi- és hetilapokat és képeslapokat is vásároltak. Mivel nem volt könyvtárosuk, az olvasóterem és könyvkölcsönzés lehetőségére csak a vasárnap volt alkalmas. Legfőbb kulturális tevékenységük a népi színjátszás szervezése volt. Évente 2-3 színdarabot mutattak be. Az előadások előkészítése és megszervezése néha nagy anyagi erőfeszítést követelt. A műkedvelők gyakran veszteséget könyvelhettek el. Szerencsére ilyenkor valamelyes pénzügyi támogatást kaptak a helyi földbirtokosoktól (Puskások, Mélikek) és az egyháztól. Az Iparoskörben a művelődési élet lelkes szervezői voltak Kábdebó Béla és Kábdebó Gergely.

 

Színtársulat

1903 nyarán alakult meg Remetén az első műkedvelő színtársulat (addig csak Polgári Olvasókör adott elő színdarabokat). Az összegyűltek lelkesen mondták ki az alakulást és fogadták el az alapszabályzatot, amelyet előzőleg Mélik István dolgozott ki. Ezután egyhangúlag választották meg elnökigazgatónak Kénossy Géza jegyzőt, Dobribán Jakabot pénztárnoknak, Zakariás Jenőt rendezőnek, ruhatárosnak ifj. Kábdebó Antalt, titkárnak Vízi Jánost. A választmány tagjai lettek még Kábdebó Gergely, Novák Gyula, Puskás Samu és Balázs Bertalan ( Balás Jenő bányamérnök és kutató apja). A színtársulat létrehozása a Mélik család érdeme volt.

 

A kereskedelemről

Remetén az első üzletek említése 1820-ból van: „vannak ezen faluban 3 Bóltok, amelyekben apróság portékák árultatnak”. 1850 táján a Központban Mélik Bogdán, majd a Puskások nyitnak üzletet. Alszegben Laczkó Joáchim (a volt sarki üzlet) és a mai Csengő üzlet helyén egy zsidó kereskedő, Liewer Dávid nyitottak üzletet.

Csutakfalván Fodor Ferencnek üzlete és Kápálb (Kápár) Ferencnek kocsmája volt. Még volt két vendéglő is amelyek közül  az egyik Zakariás Antal (a Zakariás-házban, az egyik a mai Palex bár) a másik Kábdebó Béla, (a Mélik házzal szemben) tulajdonában volt.

 

Gyergyói honvédek

A szabadságharcunk idején, 1848 őszén a szászrégeni csata után a gyergyói honvédek felgyújtották a várost, a szász kereskedők üzleteit kifosztották. Ezt nem háborús vandalizmusként kell értelmezni, hanem bosszúállásként, amiért évtizedeken keresztül a gyergyói tutajosokat a szász kereskedők becsapták, tutajaikat feltartóztatták, így kényszerítve őket, hogy a fát áron alul adják el. A szabadságharc leverése után Erdély katonai kormányzója, Ludwig Wohlgemuth utasítására, akikről sikerült beazonosítani, hogy részt vettek Szászrégen feldúlásában kártérítésre kötelezték. Így a remetei Szász István, Portik Antal, Madarász János, Portik Lőrinc és Portik Antal tetemes kártérítési összeget kellett fizessen Graefer Sámuel és Johann Brande szászrégeni kereskedőknek.

 

Első filmvetítés

Majdnem 100 éve, 1913 decemberében került sor Remetén az első filmvetítésre. Egy budapesti mozgókép vállalat több napon át vetítette a Mélik házban a Párizs lángokban című filmet. Minden este telt ház volt.

 

Vasút

1907-1909 között épült meg a vasút Gyergyóban. A munkálatokat vezető egyik olasz nemzetiségű mérnököt Gyergyószentmiklóson italozó legények megverték. Az ügy a rendőrségre került és az egyik legénynek a nyilatkozatában ez áll: „A feje majdnem olyan kemény volt, mint egy remeteinek.”

 

A gyergyói piac

A januári kiadásban szóltunk a remetei kereskedelem múltjáról. Nem elhanyagolható a gyergyószentmiklósi vásár sem, hiszen szombatonként sok remeteinek biztosít bevásárlási lehetőséget.

A vásártartás kiváltságos joga lehetett egy településnek, amelyet csak az erdélyi fejedelem adományozhatott. Vásártartási joga Gyergyószentmiklósnak a legrégibb a vidéken, 1607-ből van. Kezdetben kétszer tartott országos sokadalmat: nyáron Szent Vitus napján (jún. 13) és télen Szent Luca napján (dec.13). 1700-tól jelenik meg először a szombati vásár. Sokáig, a mai Főtéren volt, a jelenlegi református templom helyén, majd a mai művelődési ház helyére költöztetik. Az 1970-es években átköltöztetik az Orel – kertbe, a mai piac helyszínére, amelyik valamikor a város gyümölcsös kertje és parkja volt.

 

Márciusban történt

1908. március végén egy hirtelen beálló felmelegedés kiváltotta esőzés és hóalvadás a Maros völgyében többezer tutajfát sodort el. A fák az épülőfélben lévő székelyvasút ideiglenes hídjait is megrongálták. Halálesetről is szól a tudósítás. Segélynyújtásra katonai egységeket rendeltek ki.

1908. márciusában nevezték ki Remetére körorvosnak dr. Sárdy Elemért. Nemcsak a falu tetszett meg neki, hanem a Málnási földbirtokos család leánya, Mária is, akit ugyanez év július 8-án feleségül vett.

 

250 éve történt

1763-ban Mária Teréziának a székely határőrezredek felállításáról szóló rendelete ellen Gyergyóban a remeteiek tiltakoztak a legerősebben .Sőt, György István bíró és Borbély István tanító a gyergyószentmiklósi vásárban is a polgárokat próbálták rábeszélni, hogy ne jelentkezzenek a gyalogezredekbe. A két „bujtogatót” letartóztatták  az osztrákok. További sorsukat nem ismerjük. Végül a remetei hadképes férfiakat (146 embert)  a ditróiakkal (185) egy századba erőszakkal besorozták és Kumplin kapitány parancsnoksága alá helyezték.

 

Vita a havasi legelőkről

A XVIII. században a havasi legelők birtoklásáért Remetének a viszonya időnként nemcsak Szárheggyel és Alfaluval, de Libánfalvával is megromlott. 1764-ben a libánfalviak panaszolják, hogy a remeteiek Kereszthegy mezejéről elhajtották 93 db. juhukat és 2 hízott ökrüket. A vizsgálatok kiderítették, hogy azelőtt ők is elhajtották a remeteiek 100 juhát. Egyik fél sem akarta, hogy az ügy a széki bíróságra kerüljön, és ezért kibékültek. Dumbran Gheorghe libánfalvi pásztor vallotta, hogy a Dregus havasában „egy juhot megnyúzván és egy korsó pálinkát elővevén békesség fejében velem együtt megevénk és megivánk.”

 

Eltűnt dűlőnevek

Az 1840-es évektől dűlőnevek (határrészek) sora merült feledésbe, feltételezhetően a tulajdonosok változása miatt.  Ma már a beazonosításuk is nehéz vagy lehetetlen.

Ezek voltak: Felső forduló, Vetés kertje, Pallóra menő, Ferencziek mezeje, Zúgó, Szabók malma, Cege, Györfiek fűzese, Kovácsok fűzese, Szabók köze, Kormoskő, Portikok jussa, Bakosok mezeje, Csutakos Lakatos háza, László Tamás malma.

 

Háztáji gazdaság

A háziállat elvesztése mindig súlyosan érintette a gazdálkodó ember vagyoni helyzetét. A remetei Varga Alajos éveken át jegyezte állatainak elpusztulását:

– 1882. májusában Vass Ágoston fia, Lajos fejszével elvágta kancájának a hátsó ballábát, júliusban a farkasok a Fenék alatt három süldőjét megölték

– 1883-ban négy éves tehene elpusztult

– 1885-ben két éves ökörtinója a jászolba fúlt

– 1886-ban két éves kancája megdöglött

– 1888-ban Ratosnyán, fahúzatás közben egy ökre elpusztult

– 1890-ben még egy ökör elpusztult

– 1894-ben egy nyolc éves tehene vérvizelésben elpusztult

– 1903-ban elpusztult egy lova

– 1905-ben Lénárd napja után tyúkjai mind megdöglöttek.

 

Száz éve történt

1913. augusztus 30-án egy rendkívül nagy felhőszakadástól megduzzadt Kőpataka romhalmazzá és sártengerré változtatta Csutakfalvát, Rétalját és a Központot. 116 családnak 194 épületét és az összes hidat tönkretette az ár. Az akkori jegyző Zakariás Márton által készített fényképeken siralmas képet mutat a Központ: lakóházak és istállók gerendái pajták, kerítések torlaszai.  Sajnos emberáldozatot is követelt az ár. Csutakfalván az udvarára betérni szándékozó Portik Gy. Istvánt szekerestől – hidastól sodorta el a víz. Ökrei lennebb kimásztak a patakból, de ő az iszap- és törmelék réteg alatt lelte halálát. Községi és vármegyei támogatással a kárt felszámolták. Jelentős volt a szomszédos helységek, főleg Alfalu anyagi segítsége.

 

 

REMETEI CSALÁDNEVEK EREDETE
Laczkó-Szentmiklósi Endre írása
A remetei családnevek egyik jellegzetessége a két vagy három tagú vezetéknevűség, ugyanis az idők folyamán nagyon szétágazó nemzetségek ágait csak így lehetett megkülönböztetni. Pl. Portik-Cseres, Balázs-Fülöp stb.

 

ALBERT – Albert János az 1702-es összeírásban a lófők jegyzékén szerepel és részt vett a kuruc szabadságharcban.

ANTAL – a Lászlókkal a legrégebbi család Remetén. Az 1602-es regisztrumban Basta tábornok által a császár hűségére felesketettek között szerepel Antal Mihály. Az 1616-os jegyzékben két Antal Mihály is szerepel a gyalogos puskások között. Antal János részt vett a kuruc szabadságharcban.

BAKOS – 1655-ben Bakos András és István II. Rákóczi Györgytől lófőséget kaptak. 1702-ben két Bakos János és Péter említődik a szabadok között. Bakos István és András részt vettek az 1703-1711-es szabadságharcban.

BALÁZS – Balázs-Bécsi, Balázs-Csíki, Balázs-Fülöp, Balázs-Gergely, Balázs-Kercsó, Balázs-Oldal, Balázs-Simó. 1619-ben Balázs László gyalogos puskás. Az 1643-as elhalálozott és hadi szolgálatra alkalmatlan székelyek jegyzé-ke említi Balázs Jánost és fiat, Mihályt, Balázs Istvánt és fiait, Mihályt és Andrást. Az 1702-es katonacsaládokat feltüntető jegyzékben találjuk Balázs Tamás és András lófőket. II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt harcoltak a szabdságért Balázs István, János, András, Tamás és Ferenc. Az 1848-as harcban részt vett Balázs Elek, aki a világosi fegyverletétel után tagja volt a Bem József tábornokot Kostantinápolyig kísérő csapatnak. Hazatérése után hosszú ideig bíró volt Remetén.

NAGY, NAGY-GYÖRGY – az 1614-es regisztrumban Nagy István, az 1616-os jegyzékben Nagy György, László és György gyalogos puskások. 1619-ben Nagy András gyalogos. Ugyan-csak ebben az évben szerepel Nagy István, mint csíki származású. 1655-ben Nagy Ferenc és István lófőséget kap II. Rákóczi Györgytől. 1702-ben István és János libertinusok. Később János és András Rákóczi seregében harcolnak.

LÁSZLÓ – a László és az Antal a legrégebbi családnév Remetén. Egy 1602. aug. 7-én készült dokumentum, amelyik tartalmazza a Giorgio Basta tábornok által Rudolf császár hűségérére felesketett csíki és gyergyói nemeseket, lófőket, szabadszékelyeket, említi László György és László István nevét. Így a Lászlók a falu első telepesei közé tartoznak. 1614-ben László István a falu vezetésében esküdt tisztséget visel. Az 1702-es katonai összeírásban jelen van László János lófő, András és János gyalogok.

GYÖRGY – az 1614-es regisztrumban szerepelt György Miklós. György Mihálynak lófőséget adományoz. Az 1702-es összeírásban György István, Tamás és Miklós gyalogok. 1763-ban György István bíró Remetén, aki az egyik gyergyószentmiklósi vásár alkalmával az osztrák hatóságok letartóztattak, mivel egyik szervezője volt Gyergyóban a határőrezredek felállítása elleni mozgalomnak.

FERENCZ – az 1614-es és 1619-es gyalogpuskások jegyzékében jelen van Ferencz János. 1655-ben ugyancsak egy Ferencz János II. Rákóczi Györgytől lófőséget kap. 1702-ben Ferencz András gyalogos később részt vett a szabadságharcban.

FAZAKAS vagy FAZEKAS: 1614-ben Fazakas Lukács Remetén bíró. 1616-ban ugyancsak ő a falu bírója. Itt említődik meg Fazakas János. Az 1643-as jegyzékben szerepel Fazakas Mihály és Lukács. 1702-ben Fazakas István és János lófők. II. Rákóczi Ferenc katonái Fazakas János, András és István. Az utóbbi elveszett.

CZIKÓ – Czikó Ferenc a Rákóczi szabadságharc idején Turi Mihály gyergyói századában harcol.

CSORTÁN – 1702-ben a libertinusok között szerepel Csortán Ferenc. Részt vett a Rákóczi szabadságharcban.

CSIBI – az 1614-es Kászon-Csík-Gyergyósyék regisztruma említi Csibi Mihályt és Mártont.

BRASSAI – a családi hagyomány szerint brassói volt az a legény, aki Remetén telepedett meg. Utódai a Brassaiak. Brassai József, sz. 1727, Brassai Mihály sz. 1730.

BORBÉLY – az 1763-ban létesült remetei iskola első tanítója Borbély István. György István bíróval hamarosan letartóztatják és bezárják Habsburg ellenes izgatás miatt.

IGNÁCZ – 1614-ben említődik Ignácz János, mint Nagy István szolgája.

IVÁCSON, IVÁCSONY – egy változat szerint, ami nem bizonyítható az Ivácsonok a tatárbetörések során fogságba került és itt maradt tatárok elszekelyesedett utódai. 161-ban említődik Ivácson Mihály jobbágy és ugyanitt Iváczán János, ami lehetett az Ivácson helytelen leírása.

LACZKÓ – Laczkó-Ádám, Laczkó-Albert, Laczkó-Pap kettő előnevű formákban fordul elő. 1632-ben Laczkó Ferenc lófőséget kap I. Rákóczi Ferenc fejedelemtől. Az 1702-es összeírásban Laczkó Mihály, János, Balázs, András, Ferenc, István és Péter lófőként, Laczkó Mihály gyalogként  szerepel.

PÁL, PÁLL – az 1643-as elhalálozott és hadiszolgálatra képtelen csíki és gyergyói székelyek jegyzékében szerepl Pál István és fiai, Tamás és János. 1655-ben Pál Ferenc és István II. Rákóczi Györgytől a Ploiesti-i táborban lófőséget kap. 1702-ben  ifj. Pál János lófő, András és János szabadosok. Pál János, István és András (zászlótartók) részt vettek a Rákóczi szabadságharcban.

PÉTER – Péter István 1702-ben gyalogos katona, később bíró. Részt vett a Rákóczi szabadságharcban.

PETRÉD – 1702-ben a szabadosok jegyzékén van.

PORTIK:  Portik-Bakai, Portik-Cseres, Portik-Depel, Portik-Dobos, Portik-Hegyi, Portik-Huszár, Portik-Lőrinc, Portik-Lukács, Portik-Szabó, Portik-Szájda formákban jelennek meg.  A legjellemzőbb remetei családni név. A hagyomány szerint, ami elfogadható magyarázat is lehet, a „partiak” elnevezésből alakult ki. Ugyanis a falu távolabbi részein lakók nevezték a Maros és a Kőpatak torkolata közelében lakókat partiaknak. Az 1616-os gyergyói lófők, gyalogok és szabadosok összeírásban már szerepel Portik János szabados. Nevével találkozunk az 1619-es gyergyói gyalogos puskások regisztrumában is.

PUSKÁS – az 1614-ben Psukás István esküdt. 1702-ben Puskás István lófő, a Rákóczi szabadságharcban hadnagy. Puskás Mihály főhadnagy Bem tábornoknak ay 1849. febr. 9-I győztes piski csatában tűnt ki. Az ebből az ágból kiemelkedő család a XIX. Sz. Végére Remete egyik leggazdagabb földbirtokosa és kereskdeője. 1918-ban Puskás István lett a Gyergyó Bank és Takarékpénztár vezérigazgatója és a Mélik István és Társa fakereskedő cég tagja.

SZABÓ– 1614-ben említődik Szabó Péter “Isten szegénje”. 1702-ben Szabó György már lófő. Szabó György már lófő. Szabó András részt vetta kuruc szabadságharcban.

VARGA – Varga Lénárd gyalogkatona az 1614-es Kászon-CSík-Gyergyószék regisztrumban szerepel. 1702-ben Varga András és János lófők.

 

Az 1614-es és a későbbi regisztrumokban még szerepelnek a jelenlegi remetei családnevek közül az ILYÉS (György), MOLNÁR (Lénárd), MEZEI (György), FARKAS (Péter), BAJKÓ (Imreh), KISS, FEHÉR vagy FEJÉR, BARABÁS, SÁNDOR. Egyes családok idővel kihaltak vagy utódaik elköltöztek. Így megemlíthető a Patai, Kristály, Tamás, Syőcs, Zabos, Tóth, Máté, Veres, Szántó, Gergely, Orosz és Deák családok.

Meg kell említeni a XVIII. sz. második felétől a Moldvából beköltözött családokat. Általában a falvak szívesen fogadták őket, mivel az erdőirtások során megnövekedett legelőkre kellett a pásztor. A  XVIII. sz-ban nagyjából az Eszenyő pataka mentén telepedtek le a Kinda, Sztojka, Góga és egyrészt a Molnár családok. Viszonylag hamara beolvadtak a helyi székelységbe.

Az 1614-es és a későbbi regisztrumokban még szerepelnek a jelenlegi remetei családnevek közül az ILYÉS (György), MOLNÁR (Lénárd), MEZEI (György), FARKAS (Péter), BAJKÓ (Imreh), KISS, FEHÉR vagy FEJÉR, BARABÁS, SÁNDOR. Egyes családok idővel kihaltak vagy utódaik elköltöztek. Így megemlíthető a Patai, Kristály, Tamás, Syőcs, Zabos, Tóth, Máté, Veres, Szántó, Gergely, Orosz és Deák családok.

Meg kell említeni a XVIII. sz. második felétől a Moldvából beköltözött családokat. Általában a falvak szívesen fogadták őket, mivel az erdőirtások során megnövekedett legelőkre kellett a pásztor. A  XVIII. sz-ban nagyjából az Eszenyő pataka mentén telepedtek le a Kinda, Sztojka, Góga és egyrészt a Molnár családok. Viszonylag hamar beolvadtak a helyi székelységbe.

 

 Laczkó-Szentmiklósi Endre történelem tanár gyűjtése csokorba szedve, mely egyenként a Képes vagyok gyergyóremetei újság eddig megjelent számaiban olvasható a Tudja-e, hogy… rovat keretében.