A gyergyóremetei Balás Gábor Művelődési Ház 2015–2016-os zenei évadának nyitókoncertje november 8-án a barokk zene kedvelőinek szerzett örömteli pillanatokat. Az est előadója a Camerata Naturalica együttes és meghívott szólistája, Király Dóra barokk fagott- és furulyaművész volt. A korhű hangszerek felvonultatása mellett a műsoron sorakozó művek egyedi, muzikális pillanatokat nyújtottak, hiszen nemcsak a barokk korban használatos ‒ nálunk még napjainkban is kuriózumnak számító – hangszerek hangszínében gyönyörködhettünk, hanem a koncert programja is gazdag, változatos tartalommal bűvölte el a hallgatókat: röpke idő alatt végigszárnyalhattunk térben Itáliától Angliáig, kalandozhattunk a korabarokk művektől egészen a kései barokkban kiteljesedett mesterművekig.

Az angol barokk stílus megteremtőjének, Henry Purcellnek az Abdelazer, avagy a Mór bosszúja című színpadi műve nyomán születt szvit első három tételével indult a varázslatos utazás: Overture, Air és Rondo.

Különleges hatást keltett a zenészek technikai tudását csillogtató Dario Castello műve, az 1629-ben írt Sonate Concertate a Decima Quinta in Stil Moderno, Libro II, melynek generálbasszusra épített kontrasztos textúrája a rövid lírai dallamsorok és a dinamikus szakaszok váltakozásából fakadt.

A vendégművész, Király Dóra előadásában barokk fagotton tolmácsolt Vivaldi F-dúr fagottversenye felébresztette az érzékeket, lenyűgöző előadása magával ragadta hallgatóit: a pontos dallamívek, jól átgondolt, kifejező, árnyalt dinamikába öltöztetett, játszi könnyedséggel megformált díszítőhangokkal ékesített, ép zenei frázisok, lengték körül a termet.

Baldassare Galuppi: Concerto a quattro no 1. in sol minore, a klasszikus vonósnégyes előfutárai közül való: a két hegedű, a brácsa és a cselló a generálbasszusra hagyatkozva versengenek. A mű a barokk stílusra jellemző ellenpontozó szerkesztési mód és korát túlszárnyaló innovatív zenei megoldások ötvözete. A négy versengő hangszer expresszív előadása, együttműködése a művészek tehetségét, igényességét, szakmai felkészültségét tanúsítja.

Heinrich Biber Battalia című 8 tételes szvittje 1673-ban született. Feltehetően az 1618-1648 közötti időszakban zajló – a protestáns és katolikus egyház közötti vitából kirobbant –„harmincéves háború” ihlette szerzőjét. A zenemű nyilatkozat a háború emberiségre gyakorolt hatásáról. A mű időszerűségét bizonyítja nemcsak a napjainkra is érvényes témaválasztása, hanem az általunk inkább a 20. századiként ismert modern hangszer-megszólaltatási megoldások is, amelyeket alkalmazott a zeneszerző a hanghatások elérése: A második tétel szokatlan hangeffektussal lepte meg hallgatóit: nyolc különböző dallam szólalt meg más-más hangnemben, más-más időben, mintegy érzékeltetve a csapatokba toborzott, több nemzetségből származó katonák énekének különbözőségét. A negyedik tételben a nagybőgő fogólapja és a húrok közé fűzött papírlap segített imitálni a pergődob hangját. A hetedik tételben, amely a csatát jelenítette meg, a bőgős az ágyúlövést a Bartók-pizzicatónak nevezett hangszer-megszólaltatási technikával, vagyis a húrok fogólapra való csaptatásával igyekezett elérni.

Utazásunk utolsó állomása tetőzte az est minden élményét, gyönyörét: szinte egyszerre lélegeztem a furulya megszólaltatójával, aki már-már életet lehelt hangszerébe. A tökéletesség igényével csalogatta elő a hangszeréből a dallamíveket, a virtuóz futamokkal teletűzdelt frázisokat, mesterien érzékeltetve a mű során váltakozó drámai és lírai hangulatok finoman árnyalt színhatásait Vivaldi La notte (Az éjszaka) című furulyaversenyében.

A programfelelős Camerata Naturalica kamaraegyüttes tagjai: Hunyadi Koppány és Gábor Előd barokk hegedű, Suciu Attila brácsa, Lázár Zsombor barokk cselló, Szőgyör Árpád nagybőgő és Benedek Tibor Magor spinét. Közülük többen külföldön is elismert fiatal előadóművészek, neves külföldi zeneakadémiák hallgatóiként nemesítették előadói képességeiket.

Az est díszvendége Király Dóra, aki tanulmányait a bécsi Zeneművészeti egyetemen kezdte, majd a Lipcsei Zeneművészeti Főiskola Régizene Tanszékén tökéletesítette előadói készségét barokk fagotton és furulyán. Jelenleg a Hágai Királyi Akadémián folytatja tanulmányait. Lipcsében, Berlinben, Magdeburgban és Magyarországon rendszeresen közreműködik nemzetközi díjnyertes együttesekkel.

Lachegyi Anna, aki szintén az est vendégművésze, viola da gambán játszik. Ugyancsak a Hágai Királyi Akadémia hallgatója, aktív tagja a budapesti zenei életnek, több régizene-együttessel koncertezik, két éve saját együttest is alapított két másik viola da gamba-játékossal együtt.

A színpompás műsor, a magas szintű előadás maradandó élménnyel jutalmazta hallgatóit, akik visszatapsolták az est művészeit a színpadra. Ráadásként újrahallgathattuk Henry Purcell darabjának közismert Rondó tételét.

Sebestin Mónika Éva