Oborni Teréz az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa, a kora újkori témacsoport vezetője. Legújabb könyve a kora újkori magyar történelem egyik ellentmondásos egyéniségéről, a sokak által félt, mások által dicsőített, megint mások által pedig gyűlölt Fráter Györgyről szól.

Fráter György kora és személyes története évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket és a szépírókat egyaránt. A zsoldos katonából pálos szerzetessé, majd I. János mellett a legnagyobb befolyással bíró első tanácsossá lett Fehér Barát - ahogyan a korban nevezték - biztos kézzel szőtte a nagyhatalmi politika szálait. Céltudatos, szenvedélyes, hatalomra áhítozó, machiavellista politikus volt, aki nem csupán egyike volt a korszak Szapolyai párti vezérpolitikusainak, de a Buda eleste után elszakadt keleti országrészben minden hatalom az ő kezében összpontosult. György barát politikai pályafutása alig két évtizedet tett ki, ám ez a húsz esztendő a Magyar Királyság sorsfordító időszaka volt. hiszen ekkor szakadt három részre az ország. Buda elestéért a kortársak és az utókor is sokáig a várat ekkor védő, majd az oszmán túlerőnek föladni kényszerülő Barátot hibáztatta.

A könyv szerzője a kalandos sorsú férfiú életútját az ország történetének eseményeibe ágyazottan mutatja be, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy megkeresse azokat az okokat, indítékokat, amelyek Fráter György tettei mögött állhattak.
A korabeli történéseket nem csupán az Oszmán Birodalom és a Habsburg dinasztia nagyhatalmi ütközőzónájában láttatja, de rávilágít arra is, hogy a Magyarországot a Jagelló-házhoz fűző kapcsolat a 16. század közepén is meghatározó módon alakította történelmünket.