Fúvószenekarunk július 26-án zárta működésének hatodik évadát. Az évi tevékenységünk megszokottan októberben kezdődött és július végén ért véget. Az idei zenekaros évad az előző évekhez hasonlóan eseménydús volt, melyből röviden említeném a jelentősebbeket, amelyeken a zenekar részt vett: karácsonyi koncert, Március 15, 40 éves kortárstalálkozó, VI. Gyergyóremetei Fúvóstábor, 50 éves kortárstalálkozó, Basa fesztivál, Gyergyóremetei Falunapok, Csutakfalvi -Svájci Napok.

    Idén az évadzárás egy jutalomkirándulás keretében történt meg.

A kirándulást a szülők és gyerekek közösen szerveztük, amelyen részt vett a zenekar apraja-nagyja, összesen 43 gyerek, meg a szülők, akik eleget tettek a meghívásnak.  A rendezvény az erdőn volt megszervezve, ahol a jókedv és a gyerekprogramok mellett közös bográcsfőzésre is sor került. Az eseményen köszönetképpen kitartásukért és munkájukért kitüntetésben részesültek azon zenekari tagok, akik befejezték a 8. osztályt és tiszteletbeli zenekari taggá avatódtak tagjaink, akik a középiskolai tanulmányaikat zárták. Köszönöm mindenki munkáját, és támogatását, akik segítségével létrejöhetett e szép ünnep!

A kirándulás megszervezését gyerekkorom egy nagyon szép emléke ihlette. A felnőtt fúvószenekar által szervezett egykori Zúgó fesztivál, amelynek több esetben a néhai Laczkó-Benedek Dezső bácsi, egykori zenekari tag, vízimalma adott otthont.  E rendezvényt többnyire a családias hangulat és a zene öröme jellemezte. A patak parton fellépett a fúvószenekar, jelen voltak a zenekarosok családjaik, és barátaik, sok esetben a szép zenék hallatán még táncra is perdültek a résztvevők.

Visszaemlékezve a múltba, a néhai zenekari tagok barátságára és közösségszeretetükre, ma is példaként járnak előttem, sokat köszönhetek bátorító szavaiknak, hogy zenész lettem és egy hasonlóan szép csapat élén állhatok. Kötelességemnek tartom, hogy ezeket a tapasztalatokat, tudásommal kibővítve átadjam a következő generációknak, és továbbvigyük ezt a majdnem évszázados fúvós hagyományt.

Ahhoz, hogy egy fúvószenekar jól tudjon működni, elsősorban jó közösségnek kell lennie, lényegében a zene, csak egy eszköz, mely közelebb hozza az emberi szíveket egymáshoz. Igyekszem ebben a szemléletben irányítani tevékenységünket. Nagyon értékes embereknek tartom, akik rendszeresen részt vállalnak a közösségi munkában, ez által széppé téve közösségünk életét. Tudván, hogy az önkéntes munka sok áldozathozatalt követel, amiért jutalomként tapsot kap a zenész.

 

Kitüntetésben részesült zenekari tagjaink írták:

“A zenekaros évek alatt megtanultam felelősséget vállalni a tetteimért. Jó érzés ehhez a közösséghez tartozni.”

Laczkó-Albert Anna 9. osztály

 

“Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki által létrejött ez a zenekar, mert rengeteg gyereknek lehetőséget adott, hogy felfedezze magában a zene iránti szeretetet. Sosem felejtem el azt, amikor édesanyám hazahozta az első fuvolámat az egyik szülői értekezlet után. Számomra az volt az egyik legszebb tárgy, ami itt, a Földön létezhet. A tanárok, természetesen a zenei tudás mellett, még sok mindent adtak és sok mindenre megtanítottak. Volt, amikor sírva mentünk órára, mert nem gyakoroltunk eleget, de hála a türelmüknek mindig, minden probléma megoldódott. Nagyon szeretem a hangszeremet, a fuvolázást és a zene, az iskola mellett egy kicsit kikapcsol és érzem, hogy jó hatással van rám.”

György-Simon Dalma 10. osztály

 

“Ha ne kerültem volna be a zenekarba, akkor most nem lennék ott, ahol tartok. Nagyon jó a zenekarban játszani. Sok élményt megtapasztaltunk, sok fellépésen részt vettünk, mind nagyon jó dolgok voltak. Akik még kezdők vagy akár még nem játszanak hangszeren azokat buzdítom, hogy bátran jelentkezzenek.”

György Zsigmond 9. osztály

 

„A zenekar segített abban hogy a zene útját járhassam.”

Pál Botond 11. osztály