ANEKDOTAK
Ondok morzsolt
Mint ahogy az nálunk felé lenni szokott, a gyergyóremeteieknek is gúnynevet adtak a környékbeliek.
Hajdanában egy gyerek a havasi kaszálóra ebédet vitt az apjának, és amikor a több kilométeres gyaloglás után csupán az utolsó domb megmászása volt hátra, megcsúszott, elesett, földhöz csapta a
kantáros fazekat, amiben a morzsoltleves volt. Amikor feltápászkodott, keserűen sóhajtott fel:
„-Ondok morzsolt, kiborult! Métt dőtté ki? Most mi az ebet eszik édesapám? Három napja nem ett levesételt.”
Meghallotta ezt egy szomszédfalusi, és el is nevezték a remeteieket „morzsoltasoknak”.
Gyűjtötte: Mincsor Erzsébet tanítónő
Válás
Teré és Gergé az esküvőre négy tyúkot kapott ajándékba. Mivel mind a kettő erősen hirtelen haragú vala, a házban a napi betevő mellé társul szegődött a civakodás is. Egy-egy nagyobb veszekedés, csete-paté után Teré fogta a maga két tyúkját, és futott haza a szüleihez. Gergő pedig vitte édesanyjához a maga két tyúkját.
A harag jött is, és ment is, vagy a szülők, rokonok békítése nyomán vagy ők magik tértek jobb belátásra, és jött vissza Teré tyúkostól, Gergé is hozta vissza a sajátjait szülőanyjától. Ez az oda-vissza hozás-vivés rendszeressé vált olyannyira, hogy a rossznyelvek szerint, ha a házban hangos szóváltás kezdődött, a tyúkok álltak párosával a lépcső két oldalához várva az elválást.
Gyűjtötte: Mincsor Erzsébet tanítónő
Búcsú
Remetén a gyermek takarás közben megkérdezte az apjától:
- Edesapám, mikor lesz, amikor keresztátiék átaljőnek Gyitróból, a másik keresztátiék béjőnek Szárhegyről, amikor annyit eszünk, iszunk, hogy osztán három napig mind okádunk?
- Jaj, te ondokból kikondorodott, hát még azt sem tudod? Hát Lénárd napján leszen - válaszolta az apja.
Gyűjtötte: Mincsor Erzsébet tanítónő
Álljon meg a verekedés!
Egyik remetei korcsomában egy szinte szokássá vált verekedés közben, aminek nem az oka, inkább a kimenetele, a vége volt véresen komoly, a sarokban egy asztalnál egyedül iszogatott egy vékonydongájú legény. Nem avatkozott bele a verekedésbe, mivel sem oka nem volt rá, de testi termete sem igen tette erre alkalmassá.
Egy idő után jobbnak látta, ha elhagyja a kocsmát, mert a duhajkodók már nagyon az asztala körül ütötték, verték egymást.
Mikor a kalapját akarta a fejére tenni, annak csak a hűlt helye volt az asztalon. Vagy a verekedők sodorták el vagy valaki „tévedésből” elvitte, és nem hagyott helyette másikat. Mivel abban az időben férfiember az útra kalap nélkül ki nem ment, mindenki nagy megrökönyödésére elkiáltotta magát:
„- Álljon meg a verekedés, met a kalapom elveszett!”
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
Lovas gazda
A lovakra mindig büszke volt a remetei lovas gazda, sok esetben még túlon-túl is büszke.
A korcsomában, ha összeültek, rögtön lovaikat kezdték dicsérni, esetenként a jelen nem lévőét ócsárolni.
Egy ilyen kocsmai „húzatáson”, miután agyba-főbe dicsérte lovait János gazda, a mellette ülő Pista - akinek lovait sokszor ócsárolta már János - nem állotta meg a közbeszólást és így folytatta a lovak „dicséretét”:
- Tényleg jó pár ló! A múltkor, mikor mentünk Szemiklósra a vásárba, itthonról egy vágta, onnét Szárhegyig kettő vágta, s a végin még es gyalog mentünk fel a vásárba.
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
A fösvény asszony
Egy nagyon fösvény asszony várta az erdőről fát hozó komáját, és ahogy illik vacsorát is készített: egy tojásból rántottát. Amikor kitette az asztalra a mellette lábatlankodó gyermek meglátva a rántottát kérte az anyját, hogy adjon belőle neki is. A anya mérgesen kiáltott rá:
- Várj, fiam, ’sze keresztapádnak csak nem kút a bele, hogy mind megegye, hagy abból neked es!
Erről az asszonyról mondták, hogy reggelre a hattagú családnak három tojásból készít rántottát, amiből a maradékot felpakolja a kapáló napszámosoknak.
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
A szomjúság
Meleg nyári napon a hegyen kaszált a remetei ember a fiával. Az apa erősen megszomjazott, kérte a fiát, hogy hozna egy korsó vizet a forrásról. A fiú, akinek büszkesége nem akarta engedni, hogy még mindig ő legyen a vízhordó, nem engedelmeskedett az apai kérésnek, nem ment el a vízért. Az apa nem szólt semmit, hanem odament a szállásbokor alá, és a tarisznyában matatva úgy tett, mintha evett volna valamit, majd visszament kaszálni. A fiú egy ideig tűrte a szomjúságot, majd megkérdezte:
- Edesapám, maga nem szonnyú?
- Nem én, fiam, met az imént megettem egy bog csípőstúrót, s az elvette a szonnyam.
A legény erre gyorsan a tarisnyához, és egy jó bog túrót megéve várta, hogy elmúljon a szomja. De nem így történt.
Az apa kicsi idő múlva látja, hogy a fia gyors léptekkel megy a korsóval a kezében a forrás felé.
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
A fösvény asszony 2.
Egy asszony, aki a fösvénységről volt nagyon híres így kínálta a szomszéd faluból a Lénárd búcsúra érkezett vendégeket:
- Bátorkodjanak, komámuram, bátorkodjanak venni! Mondjuk, azétt a nagy bátorkodás es csúf! Amikor már úgy látta, hogy igen sokat ettek a vendégek, borvizet tett az asztalra s azt mondta:
- Igyanak es, ne csak egyenek, met így a jó Isten se győzi el magikat étellel. Miután jót ittak a borvízből, azt mondta a keresztfiú:
- Isten fizesse keresztanyám ezt a finom borvizet, met így két annyit tudok enni.
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
A per
Szomszédjával pereskedik a remetei ember a csepegő miatt. Ügyvédet is fogadott annak rendje és módja szerint. Tárgyalás is volt egymás után több is. Minden tárgyalás után elhívta a vendéglőbe az ügyvédet, jól megvendégelte.
Borozgatás közben biztatta is az ügyvéd kellően a jó kuncsaftot, bizonygatta, hogy mennyire nagy és fontos ügy ez, ecsetelte, hogy ő egy nagyon sikeres bírósági ember, az ügyfél pedig még nálanál is ügyesebb. A remetei ember hallván magáról ezt a rengeteg dicséretet, az ügyvédtől az ügy kimenetelének sikerét, nagy fölbuzdulásában azt mondta:
- Ügyvéd úr! Maga legyen biztos abban, hogy ha ezt a pert megnyerjük Isten biza, mű akkor es megfellebbejzük!
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
A borszékiak
Tudott dolog, hogy a remetei emberrel szinte bárhol lehet találkozni. A régen Borszékon dolgozók mesélik, hogy bizony az ottaniak nyáron nem olyan nehéz munkával keresték meg a kenyerüket, mint a mieink.
Ha tavasz végén szóba álltak egy borszéki emberrel és megkérdezték:
- Maga hová valósi?
- Én bizony borszéki!!! - jött a büszke válasz.
Ha ugyan ezt a kérdést ősszel tették fel, amikor a pénzes vendégek elmentek a városból a válasz ez volt:
- Ó, én borszéki...
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
Étvágy
Jó szokás szerint délben ebéddel kínálta a munkásokat a remetei háziasszony.
Mindenki tett a töltött káposztából, amennyit illőnek tartott, csupán egy nagyobb étkű rakta meg halmozva tányérját. A társai szégyellték ezt, s az egyik nem is hagyta szó nélkül a dolgot.
- Hallod-e, komám, lehet kétszer es tenni!
- Akarok es! - jött azonnal a koma válasza.
Gyűjtötte Mincsor Erzsébet
Lovak
Vásárba ment a remetei ember és meg is vette élete legszebb pár lovát. Nagyon büszkén ment haza és mikor hazaért, hívta is a komáját, hogy eldicsekedje milyen szerencsés vásárt csinált.
Jön a koma és a gazda égre-földre dicséri a lovakat. A komája nézegeti, vakargatja a fejét, pödörgeti a bajuszát. Nem akarja a komáját sem megsérteni, de jó volna megmondani az igazat.
- Hát, komám! Ha a hízbali* olyan volna legalább, mint amilyen a csábali* kéne legyen, ilyen két ló még a faluban nem volna!
*Hízbali a jobb oldalra, a csábali a bal oldalra befogott igás állat.
Füstös Rozália gyűjtése
A pesti divat
Pestre ment szolgálni a remetei leány. Induláskor magára vette szőttes hosszú rokolyáját, hozza szép hosszú ujjú vizitkáját. Lábára húzta és befűzte hosszúszárú bokacipőjét, szalagot font és csokorra kötötte azt egybefont hosszú hajába. Boldog és büszke volt az édesanyja, hogy milyen szép lánya van. Sok-sok jó tanáccsal látta el és a lány útnak indult.
Pesten meg is állta a helyét. Égett a keze alatt a munka. Szerették a székely leányt. Teltek a hetek, hónapok meg az évek. Jövögettek is szépen a levelek Pestről haza. Boldog volt az egész család. Miután két év is eltelt összekuporgatott az édesanyja egy kis pénzt, hogy meglátogassa leányát. Mikor felért Pestre, s túl vannak már az első ölelésen, tágra nyílt szemekkel kezdi nézni az asszony a lányát. A szoknyája térdig ér:
- Édes leányom, elszakadt a rokolyád, kérdi aggódva, miért nem csináltatsz hosszabbat?
- Pesten ez a divat! – feleli a leány
- Jaj, édes lányom, hol a hosszú hajad, a szalagod? S hol a bokacipőd, papucsba s zokniba jársz? Megöl apád érte!
- Édesanyám, Pesten ez a divat!
Aggódva nézegette lányát az anya, sóhajtozott nagyokat.
- Mondd meg, édes lányom, lány vagy te még?
- Pesten ez nem divat!
Füstös Rozália gyűjtése
Ének
Az átkosban tilos volt még az éneklés is, ha a tartalma nem megfelelő. Az egyik ember a kocsmában énekelte torkaszakadtából:
- A zászlója piros, fehér, zöld…
Rászól a komája:
- Komám, énekelj egy kicsi sárgát es belé, mert úgy megverik a hátisó feledet, hogy megkékül!
Füstös Rozália gyűjtése
Ló vagy ökör
Meghal a házigazda és komái jelenlétében, keservesen siratja a feleség.
Egyik komája hangosan vigasztalja:
- Ne sírj, komámasszony, kisegítünk! Ló kell, itt van János komád, ökör kell, itt vagyok én!
Füstös Rozália gyűjtése
A pertu
Két traktorista iszik a kocsmában. Kérdezi tőlük a rendőr:
- Maguk itt mit csinálnak? Mit isznak?
- Pertut, válaszolják egyszerre.
- Na, jó na, azt hittem szeszes italt, mert maguknak nem szabad.
Füstös Rozália gyűjtése
Találós kérdés
Két koma megy az úton. Azt mondja az egyik, hogy mondjanak találós kérdéseket.
Mondja az egyik:
- Egy fekete s két file van, mi az?
- Nem tudom.
- Egy csizma.
- Két fekete s négy file van, mi az?
- Nem tudom.
- Egy pár csizma.
- Mi az, ha felvetik tojás, ha leesik eltörik?
- Most már nem babrálsz ki velem, komám, két pár csizma.
Füstös Rozália gyűjtése
- Remetén ezelőtt hol volt a legtöbb hó?
- Mikor szántottak a föld végén. Hó-hó-hó-hó-hó!
Füstös Rozália gyűjtése
A gyógytea
Lebetegedett az egyik juhos gazda állata. Elhívta a gazda a komáját, aki híres volt az állatok gyógyításában.
Próbálkozott is sok mindennel a koma. Egyik gyógynövény főzetével beöntést adott. Egy másik fajta gyógyteával itatgatta, nedvesítgette a juh száját, de a juh csak nem gyógyult.
Egyszer azt mondja a szakértő gazda a komájának:
- Hát, hallod-e, komám, a te juhod vagy megdöglik, vagy megél.
Füstös Rozália gyűjtése
Az utazó remeteiek
Két remetei ember Csíkszeredába utazott vonattal. Jött a jegyellenőr. Egymásra kacsintott a két koma, hogy becsapják a kalauzt. Hamar összecserélik a jegyeiket. Az ellenőr kezeli a jegyeket és tovább megy. Szól az egyik koma félhangosan.
- No, nem vette észre!
- Szól a kalauz a munkatársának, hogy nézze meg jól a két székely jegyét. Ellenőrzi az is és tovább megy.
- Ez sem vette észre, mondják hangosabban.
Az ellenőröket nagyon izgatta, hogy mit nem vettek észre. Visszamennek, megígérik, hogy nem büntetik meg, csak mondják meg, hogy mit nem vettek észre.
- Hát, hogy komámmal a jegyeket összecseréltük.
BÖLCSESSÉGEK
Borbély Dezső gyűjtése
- Éjjeli munka nappali csuda.
- Hamar munka ritkán jó.
- A lustaság lassan lépik, ezért utol éri a szegénység.
- Aki nem ért a lóhoz a fejét üli meg.
- Ahány költözködés, annyi szegényedés.
- Ne mondd hopp, míg át nem ugrottad a kerítést.
- Sok a vitéz, mikor fut az ellenség.
- Aki el van telve édességgel, a keserűt is megkívánja.
- Mindenki a maga fazeka alá hajtja a szenet.
- Egy szeg miatt elvesz a patkó.
- Bajnak s kárnak nincs gazdája.
- Tavasszal minden bokor szállást ad.
- Kicsi csutak nagy szekeret dönt fel.
- Másénak ne bánts a neve.
- Az ember fiatalon egészségét adja a pénzért, öregen a pénzét egészségért.
- A rossz hír szárnyon jár, a jó hír lábon sem kél el.
- Otthon édesebb az árpacipó, mint messze a búzakalács.
- A jóllakott nem hisz az éhesnek.
- Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.
- Nincs szabály kivétel nélkül.
- Az okos ember nem botlik meg kétszer egy kőben.
- Inkább úr a faludban, mint szolga a városban.
- Sokan elmennének a munka temetésére.
- Egyél nyugodtan kedvedre, de igyál mértékletesen.
- Nehéz megszerezni, könnyű elkótyavetyélni.
- Az ember élete olyan, mint tojás a gyermek kezében.
- A víz a medrébe húz, az ember a fajtájához.
- Ahol egyet megbüntetnek, ott a többiek példát vesznek.
- Kalapács és üllő között lenni nem ajánlatos.
- Ne vágd el, amit kibogozhatsz.
- Szegény ember megfogja a nyulat, az úr megeszi.
- Lágy pásztor mellett gyapjút is nyel a farkas.
- Akkora, mint egy fökön és már akar parancsolni.
- A jó asszony egy nagy haszon.
- Jézust sem őrizték ingyen.
- Rossz bánással elrontod a jó lovat is.
- Erős akarat, diadalt arat.
- A szépség elmúlik, de az erény megmarad.
- Ha magas fára mászol, nagyot eshetsz.
- A legjobb ló is megbotlik néha.
- Nem az a baj, ha az ember elesik, hanem akkor baj, mikor fel sem tud kelni.
- Azt a fát rázzák, amelyikről potyog a gyümölcs.
- Ezer idegennel az ember sokszor jobban kijön.
- Ki a lovat ellopta, a hámot is nála keressék.
- A macska szeretne halat enni, de fél a víztől.
- Mindenki magának a legfőbb orvosa.
- A jól előkészített munka félig el van végezve.
- Nem csak tudni kell, hanem cselekedni is.
- Az idő sok mindent hoz magával, de visz is!
- Amelyik marha alatt beszakad a fahíd, nem lépik többé olyanra, hiába hajtod rá.
- Az ember legjobb barátja a bukszája.
- Az elkalandozott juhot megeszi a farkas.
- Ha olyan hajam volna mint neked, addig futnék míg elhagynám.
- Az embert amire ösztönzik, azt nem csinálja.
- Nem baj, ha pereg a nyelve csak legyen látszatja a munkájának mit csinál.
- A jó kakas nem válogat.
- A kerék, amelyik csikorog, többet tart.
- Úgy néz ki rajta a ruha, mintha villával dobták volna rá.
- Egy tetűért ne égesd el a kabátot.
- Milyen a város, olyan a János.
- A jó férj olyan, mint a hal: vizet iszik és hallgat.
- A ház asszony nélkül egy pusztaság.
- Milyen a város, olyan a János.
- Minél magasabban van a harang, annál jobban hallatszik a hangja.
- Az akarat ott érvényesül, ahol erő is van.
- Amíg nem ülsz lóra, nem tudhatod a fortélyát.
- Perje között terem a jó pityóka.
- Amilyen a háza, olyan a felesége.
- Úti cifra, házi rossz.
- Eső után tündöklik a szivárvány.
- A mesében semmi sem lehetetlen.
- Ma szeretem, holnap feledem.
- Amelyik kutya nem ugat, azt nem tartják.
- Mindenkinek rendel valakit a sors.
- A gyémánt fénylik, de nem a szemet, hanem a szívet vakítja meg.
- Mit a szeme meglát, a keze nem
- hagyja. Talál a róka lyukat magának.
- A rossz ember is gyűlöli a rosszat.
- A lekenyerezés rontja a bírót.
- A ravasszal ravaszul kell bánni.
- Ne dobd el a régi cipőt, amíg fel nem próbáltad az újat.
- Többe kerül a mosás, mint a ruha.
- A jó áruhoz kerül vevő is.
- Ki a lovat ellopta, a hámot is nála keressék.
- Fortélyos lóval a szakadékban kötsz ki.
- A papír sok mindent megtart.
- Tolvaj a tolvajjal hamar megbarátkozik.
- Rosszat tanulni nem kell sok iskola.
- Végén harsan az ostor.