A REDISZA Részvénytársaságot Remete, Ditró és Szárhegy települések helyi önkormányzatai alapították 2008-ban, azóta is anyagi hátteret biztosítva működéséhez. Célja, mint regionális szolgáltató a megépített szennyvíztisztító állomás üzemeltetése a csatornahálózat felügyelete valamint az ivóvíz szolgáltatás.

Kiss Izabellával, a REDISZA Rt. igazgatójával készült az alábbi interjú.

Vízüzem: Gyergyóremete valamint Gyergyóditró községeknek ivóvíz ellátását 65 m mélységű fúrt kutakból biztosítják. Gyergyóremete határában 8 fúrtkút talalható, az innen kitermelt vízmennyiség egy kezelési folyamaton megy át úgy, hogy betartva az ivóvíz minőségi szabványát (458/2002 törvény szerint).

Szennyvíztelep: A talaj valamint az élővizeink szennyezettsége jelentős környezetvédelmi problémát jelent. A fő szennyező források az ipar, a mezőgazdaság valamint a lakosság. A talaj,  az élővizek védelme érdekében az elsősorban alkalmazott technológia a szennyvíztisztítás, amelynek fő célja a szennyezőanyagok környezetbe kerülésének megakadályozása. A szennyvíztisztítás két lépcsős, mechanikai valamint biológiai fokozat. A megtisztított szennyvíz visszajut a Marosba.

– A REDISZA tükrében mit lehet elmondani a remeteiek vízfogyasztási szokásairól?

Kiss Izabella – Minden háztartásnak különbözőek a vízfogyasztási szokásai. Az idősebb korosztály jellemzően sokkal takarékosabb és sokkal jobban mérlegeli, hogy mire vagy miként használja a vizet. Valószínű azért, mert ők hozzá vannak szokva  ahhoz az időszakhoz, amikor vederrel kellett behordani a vizet a házba és már gyermekkorukban beléjük ivódott, hogy a vizet nem lehet pazarolni. Egy idős néni vízfogyasztása havi kb. 1 köbméter. Egy négy tagú család esetében, ahol gyerekek is vannak, általában 9-10 köbméter elfogy. Ezt, ha visszaosztjuk, akkor az egy főre eső vízfogyasztás sokkal több. Most egyre inkább igény van arra, hogy legyen benn fürdőszoba, vécé, mosógép… Ezek víz nélkül nem működnek.

A fiatalabb generáció nem föltétlenül takarékoskodik a vízzel, neki természetes az, hogy a csapon folyik a víz. A legolcsóbb energia az el nem fogyasztott energia, tehát ha elzárjuk a csapot, akkor nem fogyasztunk vizet.

– A községben hozzászoktunk ahhoz, hogy az erdőn-mezőn a forrásaink tiszta vizűek. Viszont, ha azt figyelembe vesszük, hogy mennyi szennyeződés éri a környezetünket, most már számomra nem annyira egyértelmű ez…

– Azt szoktam mondani, hogy azért, mert a víz átlátszó, jóízű és hideg még nem jelenti, hogy egészséges és alkalmas a fogyasztásra. A víznek vannak mikrobiológiai, kémiai, fizikai összetevői. Ezt laboratóriumi körülmények között lehet megvizsgálni. A mikrobiológiát a klór tartja egyensúlyban és ezért muszály kezelni a vizet.

Épp a napokban az egyik kollegám Martonka fele az egyik forrásból merített vizet, amit megvizsgáltunk a laborban és bizony magas volt a nitrát tartalma. Egy összetevő elem is elég ahhoz, hogy a vizet alkalmatlanná tegye a fogyasztásra.  A forrásaink felszíni vizek, jobban ki vannak téve a környezetei hatásnak, szennyeződésnek, ezért nem eléggé megbízhatóak. Például esőzésekkor könnyen bemosódnak különböző vegyi anyagokat egy forrás vizébe.

A mi esetünkben fúrt kutak vannak, 65 méter mélyek. A víz kitermelése során többször is gyorsteszterekkel vizsgáljuk illetve hetente háromszor a cég laborjában is ellenőrizzük a kitermelt vizet, emellett a közegészségügy is hetente próbákat kér. A víz alapélelmiszer és mindannyiunk felelőssége, hogy a víz egészséges legyen. Nyilván a lakosság a kútvízhez volt szokva, ami nem volt klórozva és minden kútnak megvan a sajátos íze. Ez tisztított víz. Nekünk egészségügyi biztonságot jelent a klórozás. Nem azért van így, hogy ártalmas legyen az emberekre, ez minden vízszolgáltatónak előírt szabály.

– Van-e lehetőség arra, hogy a kútvizünket bevizsgáltassuk ebben a laborban?

– Akkreditált a laboratóriumunk, fizikai és a kémiai részét tudjuk megvizsgálni. Az itt kapott eredmények hivatalosak, megbízhatóak. Voltak, akik éltek is a lehetőséggel.

– Hogyan zajlik a vízkitermelés?

– A tartályok kapacitása 1000 köbméter, itt nem poshad meg a víz, mert folyamatos fogyasztás van. Az ügyeletben lévő munkatárs feladata, hogy figyelje a vízmozgást és annak függvényében történik a kitermelés. Az is feladat, hogy időközönként a tartályokat takarítani kell. Ez inkább a periférián lévőket érinti – Ebhát, Eszenyő. Egy néhány órára ilyenkor felfüggesztjük a szolgáltatást. Van egy letett pályázat, ami egy takaréktartály megvásárlását célozza meg, hogy a fogyasztó nem vegye észre ezeket a karbantartási munkálatokat. A szolgálatban lévő munkatárs ügyfélszolgálatot is teljesít. Bármilyen elakadás van, azon vagyunk, hogy megoldjuk a problémát. Ehhez kérjük a lakosság türelmét.

– Az elmúlt nyáron, a nagy szárazság idején arra is volt példa, hogy egy-egy kútból kifogyott a víz. Ehhez képest mennyire ad biztonságot ez az ivóvízhálózat?

– Jelen pillanatban ki tudom jelenteni, hogy ilyen fenyegetettségnek nem vagyunk kitéve. A csapadék mennyisége valóban hordozza a felszíni vizek, a folyók, patakok vízhozamát, viszont ez a fúrt kutak esetében nem így van.  Nyolc darab fúrt kutunk van. Egy termeléskor három kútból szivattyúzunk vizet, úgyhogy mindig van tartalék, amiből vizet lehet nyerni.

– Idén a víz világnapja alkalmával volt-e valamilyen figyelemfelkeltő akciótok?

– Az elmúlt évekhez képest visszafogottabb volt. Idén a szárhegyieknek hirdettünk meg nyílt napot.  Az a tapasztalatom, hogy nagyon kevesen ismerik a szennyvíztisztítás folyamatát. Sajnos nem tanúsítottak nagy érdeklődést. Mindenki figyelmébe  ajánlok egy kisfilmet Környezetünk: Szennyvíztisztítás címen lehet interneten rákeresni (https://www.youtube.com/watch?v=QBCZirryc1s), ami végigvezet azon az úton, amikor a szennyvíz bekerül a környezetünkben. Jó lenne, ha nyilvánvalóvá válna, hogy a szennyvíznek a csatornában a helye, a szemétnek a kukában.

– Van az a régi népi mondás, hogy a víz ha két kövön átfolyik, megtisztul. Hogy gondolod, igaz-e ma is?

– Részben van így, hiszen a vízszennyezés mértéke nagyon megnőtt. Lényegében a  népi gondolkodás azt a folyamatot fejezi ki ilyen tömören, hogy azáltal, hogy a víz áthalad a köveken oxigénhez jut és elindul a tisztulási folyamat. Egyébként a mai szennyvíztisztító állomások erre az alapelvre, technológiára épülnek, hiszen levegőt juttatunk a szennyvízbe és a szerves anyag szervetlen anyaggá alakul. Ez nagy mennyiségű, vegyi anyagokkal szennyezett víz esetében természetesen nem ilyen egyszerű.

– Mit tehetünk a környezettudatosabb ivóvízhasználatáért?

– Én úgy látom, hogy a szennyvíz és az ivóvíz szorosan összefügg. A község szennyvízhálózatának lefödöttsége 100%, ezért mindenkinek kötelessége használni. Ahhoz, hogy nekünk jó ivóvizünk legyen, gondolok itt a kútjainkra. Mindenkinek kötelessége, hogy a szennyvízcsatornát használja. Ez alól se gazdag, se szegény nem menthető fel. Nemcsak azzal van baj, hogy a szennyvíz büdös, hanem azzal is, hogy ekkora mennyiségben a természet már nem elég, hogy a „maga természetes módján” megtisztítsa.  Mivel a környezetünket bérbe kaptuk, kötelességünk óvni minden szennyeződéstől, hiszen ez nekünk és gyermekeink számára is a jövő élhetősége.

Barabás Zsófia interjúja.