A szeptemberben megszervezett Családi Napot a Remetei Családos Közösség azon igénye, felismerése hívta életre, hogy ebben a lelkileg ínséges világban szükség van a családjainkat megerősítő közösségi alkalmakra.

A másfél éve működő kisközösség meghívta a családokat, hogy örömben, lélekben növekedve töltsünk el néhány órát. Azt gondolom, hogy viszonylag kis anyagi erőforrásból, de annál több szolgálatkészségből fakadó szeretetből tartalmas napnak voltunk részesei. 

A nap kiindulópontja a vasárnap reggeli szentmise volt. Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a főegyházmegyei családpasz-torációs iroda vezetője mutatta be a legszentebb áldozatot. Lélekemelő szentbeszédében arra buzdította a remetei családokat, hogy ebben a bomlasztó világban akarjanak, merjenek Isten szeretetébe megkapaszkodni. A gyermeket fogadják áldásként, hisz feltétele megmaradásunknak. Az ünnep magasztosságát emelte, hogy a szentmisére szép számmal eljöttek a családok, akik egy szívvel vitték hálájukat, kérésüket a Jóisten elé. Bárcsak gyakrabban megélhetnénk ezt!   

A Családi Nap programja a Közösségi Házban folytatódott. A rövid megnyitó és ráhangoló játékot követően a gyerekek kézműves foglalkozáson, bábszínházi előadáson vettek részt. A felnőtteknek Becsky Borbála családterapeuta a család nyújtotta örömökről és erőforrásokról beszélt:„A családot nem mi találtuk ki, hanem a Jóisten adta. Ha megváltoztatjuk a családot jó irányba, akkor a körülöttünk lévő világ is megváltozik. Ebben egyenként feladatunk, felelősségünk van.” A családi életet négy dimenzióból vizsgálta. Elmondása szerint mindennek magva a helyes önértékelés, ugyanakkor a nyílt és tiszta kommunikációt, a családi élet rugalmas szabályait, a családnak a társadalommal való élő kapcsolatát is hangsúlyozta.

Ebben a munkában a legnagyobb ajándék az idő, amely segít abban, hogy rendet tegyünk a családunkban. Mikor minek van ideje? Mikor mire kell időt szánni? Ezeket a kérdéseket meg kell válaszolnunk.

Az előadás alatt a szabadban édesanyáink segítségével és főszakácsunk irányításával ínycsiklandó ebéd készült. A közös étkezésnél közel 160-an ültünk asztalhoz. Szívderítő látványvolt végig nézni a termen.

Ezt követően a játékban vált eggyé felnőtt és gyermek. A családi vetélkedő öt fordulójában a csapatok egymást biztatva gyűjtötték a nyereménypontokat jelentő paszulyszemeket. A célba dobás, a diógurigázás, a lufi kukac menetelése, a közös csónakázás egyaránt próbára tette a csapatok gyorsaságát, együttműködő készségét. Felszabadult, önfeledt arcok, vidám nevetés, a játék lüktető hangulata töltötte be a házat. A jelképes díjazás és az emléklapok átadását követően közös fotó elkészítésével zártuk a találkozónkat.

Szervezőkként számot vetve, kiértékelve e napot, öröm tölti be szívünket. Úgy gondoljuk, hogy kis közösségünk formálódásában meghatározó volt ez az alkalom, hiszen családként egységben, szeretetben tudtunk együtt lenni, szolgálatot vállalni másokért. Istennek legyen hála érte!

Ugyanakkor köszönetünket fejezzük ki a Hargita Megyei Önkormányzatnak az anyagi erőforrásért, a Helyi Önkormányzatnak és a Polgármesteri Hivatal munkatársainak, az Együtt a Jövőnkért Egyesületnek a támogatásért,  Bakó Antal plébános úr biztató hozzáállásáért, és minden önkéntesnek, segítő szívnek, kéznek, aki tett azért, hogy megvalósuljon ez a nap. Isten fizesse sokszorosan vissza!

A szervezők nevében Barabás Zsófia