Május 25-én Oláh-Gál Elvira A Moldvai magyarokról című könyvének bemutatójára került sor Gyergyóremetén, a Községháza Tanácstermében. A szerzővel Mirk Szidónia, a Moldvai Magyarság című folyóirat szerkesztője beszélgetett.

Oláh-Gál Elvira nemcsak újságíróként és rádiótudósítóként végzi közéleti tevékenységét, hanem írói tevékenységet is folytat, két kötete jelent meg és számtalan rövidebb hangvételű írása. Jelen kötete egy interjúkötet, mely moldvai csángókkal készített beszélgetéseket tartalmaz, igyekezve összefoglaló képet nyújtani a közösség helyzetéről.A könyv három nagyobb részből áll: az első egységbe a tudósítások és beszámolók kerültek, a másodikba portrék és beszélgetések, a harmadikban Magyarul tanulni jó cím alatt csángó diákok bemutatkozásai, vallomásai és a csángók magyar nyelvű oktatásának tanárai, műhelytitkai szerepelnek.

A magyarság eme ősi hagyományokkal bíró, fokozatosan asszimilálódó népcsoportja abban is különbözik általában a magyarság többi részétől, hogy nem vett részt a XIX. századi modern nemzetépítésben, így nem alakult ki modern magyar nemzettudat a térségben. A XVIII. század előtti rendi öntudatra jellemző, a vallásosság által is meghatározott öntudat jellemzi e közösséget, miközben kultúrájában és nyelviségében magyar kulturális örökséget hordoz. Sokak számára az identitás alapja az Moldva közepén, hogy római katolikusok, függetlenül attól, hogy még beszélik a magyar nyelvet vagy már nem. Ha pedig magyar nyelvről beszélünk, akkor sem a magyar köznyelv valamely változatáról van szó, hanem a XIX. század előtti, archaikus magyar nyelvváltozatról. Az interjúk lényegre törőek, a kultúra kérdésén át az oktatásig járják körül a csángó magyarok mindennapi küzdelmes életét. A tisztánlátás fontos, hiszen vagy idealizált, vagy elsősorban a székelységben létező negatív sztereotípiák övezik a moldvai csángókról alkotott képet. A kötetben helyet kapott egy CD-melléklet is, mely csángó-magyarokkal készített hangfelvételeket és egy Domokos-Pál Péterrel készített interjú hangfelvételét tartalmazza 1990-ből, aki sokat foglalkozott a csángó kérdéssel és véleménye azóta is meghatározó.

Remetén fontos a téma ismerete, hiszen több, mint 40 moldvai csángó nő került feleségként településünkre, akik sajátos hagyományaikat és beszédmódjukat véka alá rejtik, félve a megkülönböztetéstől. Néhányan meg is jelentek a könyvbemutatón és elmondták, hogy még 47 év remetei házasélet után is érik negatív jelzések a helyi közösség részéről. A moldvai csángó kultúra olyan archaikus kulturális örökséget hordoz magában, amire a magyarság egésze büszke lehet. A sztereotípiák helyét fel kellene váltsa az érdeklődés, amire leginkább a moldvai csángóknak lenne szükségük, hogy öntudatban megerősödjenek és büszkén vállalják hagyományaikat nem csak szülőföldjükön, hanem itt Erdélyben is. Pozitív példa erre a gyimesi csángók, akiknek kultúrája lassan nemzetközi érdeklődésre tesz szert, amiből a helyiek kulturális értelemben és gazdaságilag is profitálhatnak.

Nagy József írása