A  Helyi  Önkormányzat és a  Gyergyóremetei  Földtulajdonosok és Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi és Fejlesztési  Szövetsége idén is lehetőséget teremtett arra, hogy az állattartó gazdák, a helyi termelők és az érdeklődők egymásra találjanak. Az elmúlt évek sikerére alapozva a rendezvény programja kibővült, a megszokottól eltérően nem csak vasárnap, hanem már szombaton is érdemes volt kimennie a nagypályára mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik az állatok iránt.

A szombati nap főszereplői a lovak és a lovasok voltak.  Az eső sem szegte kedvét azoknak a gazdáknak, akik a lovas erőpróbára jelentkeztek. A feladatuk az volt, hogy időre a kijelölt pályán kellett a kavicsokkal megpakolt szekeret végighúzniuk egyes-vagy páros lovaikkal.

Remete adott otthont és a gazdanap pedig helyszínt az I. Hargita Megyei Díjugrató Egyéni- valamint Csapat Bajnokságnak. A versenyre 22-en neveztek be a megye több településéről: Ditró, Szárhegy, Csomafalva, Gyergyószentmiklós, Udvarhely környéke, Tusnádfürdő, Csíkszereda, Csíkdelne valamint a Remetei Lovasklub lovaglói.

A legfiatalabb versenyző csupán 9 éves volt,  de a legidősebb sem töltötte még be a 18 évet. Az Egyéni Bajnokságot a csíkdelnei Tódor Iszlai Ilka nyerte, csapatban pedig Dénes Dominika és Csibi Kriszta bizonyultak a legjobbnak. A zsűri külön pontozta azt is, hogy a lovagló mennyire van összhangban a lóval. Ebben a versenyben a remetei Nyircsa Andrea dobogós helyezést ért el.

A pontszerző verseny első díja is itthon maradt, hiszen Laczkó Bernadett vehette át a méltán megérdemelt kupát. A négytagú zsűri szakemberekből állt, volt köztük gyakorlott sportlovas és állatorvos is. A Remetei Lovasklub lovaglóit Balázs Sándor készítette fel a versenyre, és biztosan mosolygott a lelke, amikor látta, hogy a sok munkának beérik a gyümölcse, hiszen a remeteiek nem vallottak szégyent a bajnokságon.

Vasárnap reggel nagy népszerűségnek örvendett a hagyományos disznóvágás. Három, férfiakból álló csapat jelentkezett arra a feladatra, hogy egy-egy disznót levágnak.  Az érdeklődők között biztosan voltak olyanok, akik nem is láttak még szalmával történő perzselést vagy hagyományos fa tüzelésű perzselőt, amit kézzel kellett hajtani.

Amíg a disznóvágás folyt, Pál Nándor és csapata szorgosan kavargatták a puliszkát, és reggelizni hívták a jelenlevőket. A rétes-, ordás- és túrós puliszka illata hamar odacsalogatta az embereket az asztalhoz, s aki a puliszkával nem lakott jól, azokat a csutakfalvi közösségi ház munkatársai héjába főtt pityókával, túróval, szalonnával és hagymával kínálták.

A szervezők a gyerekekre is gondoltak: agyagformázás, állatsimogató volt, s most sem maradt kiállítás nélkül a több száz gyerekrajz, ami minden évben színesebbé teszi a gazdanapot. Az elmúlt évekhez viszonyítva talán ilyen sokan nem ragadtak még színes ceruzát. Nem tudom, van-e olyan kisiskolás gyerek, akinek a szemszögéből egy vagy több rajz formájában nem láthattuk, hogy ő hogyan képzeli azt a napot, ami a gazdákról szól.

A pályán felállított esztenaház életre keltette az esztenák hangulatát. Antal Dénes, a falu legidősebb pásztora, aki gyerekkora óta megszakítás nélkül űzi a szakmát, mutatta be az érdeklődőknek, hogy hogyan lesz a tejből sajt, az esztenaházba látogatók megkóstolhatták a friss ordát, sajtot vagy zsendicét.

Góga Rózsika néni a pályán felállított sátorban bemutatta azokat a foglalatosságokat, amikkel elődeink télen foglalkoztak: a szövés-fonás mesterségeinek mozzanataiba pillanthattak be az érdeklődők.

Az ebéd jó alkalom volt arra, hogy a gazdák találkozzanak, megosszák tapasztalataikat egymással. A helyi önkéntes tűzoltók gondoskodtak arról, hogy a disznóvágás után ízletes disznótokány kerüljön az asztalra, az Idősek Klubja részéről László Mária és csoportja pedig káposztalélevest főzött. A flekkennel a polgármester úr hívogatta az asztalhoz az embereket. A csutakfalvi közösségi ház munkatársai 100 méter hurkát töltöttek, ami ugyanúgy elfogyott, mint ahogy kiürültek a bográcsok is. A disznóvágásból származó hús maradéktalanul elfogyott, mindenki kedve és ínye szerint válogathatott, s gondolom, hogy üres hassal sem tért haza senki.

Bakos József alpolgármester úr, Czikó Dezső és Petréd Károly helyi tanácsosok, akik egyben a gazdanapok főszervezői voltak, jogosan vonhatják le azt a következtetést a rendezvény után, hogy a remetei gazdáknak szükség van erre az őszi hétvégére, s a remetei emberek pedig szívesen mozdulnak ki a házukból gazdanapokkor. Van, aki azért, mert gazdálkodik, van, aki azért, mert gazdálkodott, s van, aki csak pusztán azért, mert kíváncsi, hogyan gazdálkodnak mások.

Köszönjük a támogatók hozzájárulását, a munkatársak segítségét, a helyi tanácsosoknak, az önkénteseknek, és mindenkinek, aki bármivel hozzájárult a gazdanapok sikeréhez.

Balázs-Kercsó Adél összefoglalója