Július 22-26. között ismét benépesült gyerekekkel a Csutakfalvi Svájci ház udvara. Mindig öröm látni az érkező gyerekeket, akik nagy reményekkel, érdeklődéssel érkeznek, fogékonyan minden új élmény befogadására.

Ennek a tábornak a tervezése, a foglalkozások kigondolása már a tavalyi táborzárással megkezdődött. Mindig vannak olyan tárgyak, amit gyűjtögetni kell, és ez időt igényel. Itt is szeretném megköszönni az óvó néniknek, a tanító néniknek és a varrókörös asszonyoknak, hogy első hívó szóra jöttek, segítettek megtervezni és főleg lebonyolítani a foglalkozásokat.

Senkinek nem egyszerű otthonról, szabadságról, vagy éppen munkából hiányozni azért, hogy önkéntes (fizetés nélküli) munkába vegyen részt és mégis milyen szép számba összegyűltünk. A Jóisten fizesse meg mindenkinek, aki ilyen dolgokra vállalkozik! Jó érzés  megtanítani, átadni a gyereknek azt, ami nekünk egyszerűnek tűnik. Talán ez ami erőt ad továbbra is, hogy ne adjuk fel.

Ugyanakkor sajnálom azokat a gyerekeket, akik lemaradtak valamilyen okból, legtöbben a megtervezett gyerekszám miatt, de biztatom, hogy jövőben a meghirdetés elejétől jelentkezzenek, akkor valószínű több esély lesz ott lenni.

Idén Szentesről (Magyarország) is voltak gyerekek, akik azoknál a remetei családoknál voltak elszállásolva, akiktől voltak gyerekek a szentesi táborban. A közös munka, a játék, a beszélgetések jó barátságok kialakulását eredményezték.

A tábor utáni foglalkozások még szorosabbá fonták a kapcsolatokat, így könnyebben ment a gyalogolás Eszenyőbe, a gátépítés az erdei patakon, a nagy otthoni játékok, amikről másnap meséltek.

Öt csoportban, öt helyszínen tevékenykedhettek a gyerekek. Körforgás volt a helyszínek között, így mindenki mindenhol és minden foglalkozáson kipróbálhatta magát. Előre segítséggel, majd önállóan ügyeskedhettek a résztvevők.

Volt gyöngyfűzési lehetőség, vasalós gyöngyös alkotni valókkal párosítva. Lehetett papírból rózsás koszorút készíteni, gomba alakú tűs párnát, lehetőség volt a pólófestés, -díszítés rejtelmeibe belepillantani.  A nem könnyű, de végül sok gyerek tetszését megnyerő bogozás és horgolás igazán időigényesnek és hasznosnak bizonyult.

Minden foglalkozás lényege a türelem, a kézügyesség és a jó hangulat volt. Péntekre mindenki kész volt minden munkájával, és büszkén mutathatták szüleiknek „Nézzétek, mit készítettem!”  

Ez a tábor is, mint minden más, anyagi segítséget igényel. Ezért szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik támogattak:  Gyergyóremete Önkormányzatának, a  Communitas Alapítványnak, a Fráter György Általános Iskolának, a Remetei Lovas Klubnak, Góga Rózsika néninek, a szülőknek és mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett a tábor sikeréhez.

A foglalkozások vezetőinek sokszoros köszönet (úgy gondolom nem lehet elégszer megköszönni). Öröm számomra, hogy a  Csutakfalváért Egyesület szervezőcsapata most is sikeresen együtt dolgozott. Adja Isten, hogy jövőben is legyen kedve és ideje minden segítségnek újra vállalni ezeket és hasonló dolgokat, hogy a gyerekeknek legyen esélyük még sok hasonlóan szép és hasznos dolog megtanulására.

Portik-Bakai Anna