2015. október 15-én este, A Két székely című film vetítésére került sor a Községháza Tanácstermében a II. Székelyföldi Dokumentumfilm Szemle keretében. Lukács Csaba és Marossy Géza filmje két párhuzamos életutat mutat be, melynek keretében Kolumbán Gábor énlakai gazdálkodó, volt megyei tanácselnök és Barabási-Albert László világhírű, Amerikában élő hálózatkutató életét ismerhetjük meg, akiknek pályafutása közösen indult és mára a világ két különböző pontján élnek.

A filmben a bostoni egyetemi világ és az énlakai falusi környezet váltogatja egymást folyamatosan. Barabási és Kolumbán a hálózatkutatást együtt kezdték el Bukarestben, még 1990 előtt, azonban Kolumbán útja másfele vezetett, csak részben maradt a tudomány területén. Barabási pedig több felsőoktatási intézményt megjárva, a bostoni egyetemi rendszerben él, ahol a világ legkoncentráltabb felsőoktatási hálózata található. Elmondása szerint, bármire legyen szüksége, 15 perc alatt eléri az adott területen, a világ egyik vezető kutatóját és tőle kérhet segítséget. Az Egyesült Államok gazdasági fejlődését ez a tudás koncentráció alapozza meg. Énlakán mindez nem valósítható meg, ahová bivalytenyésztőként vonult vissza Kolumbán Gábor.

Barabási elmondása szerint egyszer egy rendezvényen megismerkedett, egy számára szimpatikus kutatóval, akivel négy és fél hónap múlva tudott találkozni, annyira zsúfolt volt a programjuk. Ezzel szemben Kolumbán Énlakán egy szerves kisközösségben él, ahol az emberek számíthatnak egymásra és szoros kapcsolatban vannak.

A film végén közel egy órás beszélgetés következett Kolumbán Gáborral, aki elmondása szerint nem bánta meg az „úgymond” visszavonulást, mivel megtalálta a boldogsághoz vezető utat: nem köti le a féktelen karrierépítés, van szabadideje, van ideje a barátaira, családjára és közösségére, igaz, hogy a bivalytenyésztés többször hozott számára anyagi nehézségeket is.

Barabási-Albert László elmondása szerint az online világ megkönnyíti a kapcsolattartást az otthonnal, hiszen a kutató Csíkszentdomokosról származik, azonban nem helyettesítheti azt. Sajnos az ilyen jellegű, részben interdiszciplináris kutatásokhoz, Romániában nincsenek meg a feltételek. A tudásorientált társadalom még jövőkép Romániában, az értelmiség alulfizetett és a kutatók egy része kivándorolt az országból. Fontos, hogy azokkal az emberekkel álljunk kapcsolatban, akik kívülről látják a mi problémáinkat, hátha mi is hamarabb rájövünk a megoldásokra. Hiszen páratlan természeti környezetben élünk és mégsem tudunk olyan gazdasági környezetet teremteni magunknak, amilyenre vágyunk, gondolatainkban Nyugat-Európában járva és idealizálva azt, amit nem a mi őseink alkottak és nem a mi képünkre formálták.