2015. december 10-én, csütörtökön, Dr. Pál Emese művészettörténész, egyetemi adjunktus, című könyvét mutatta be Laczkó-Szentmiklósi Endre történelemtanár. A bemutatóest teltházas közönség előtt zajlott a Községháza Tanácstermében, hiszen a szerző Remete szülötte.

Pál Emese művészettörténész a gyergyóremetei általános iskola elvégzése után, Székelyudvarhelyen végezte a középiskolát, ahonnan 2005-ben felvételizett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, Történelem és Filozófia Karának művészettörténet szakára. Ugyanitt folytatta tanulmányait mesteri, majd doktori képzésben. Doktori disszertációját 2013-ban védte meg. Jelen kötete 2015-ben jelent meg Kolozsváron, mely doktori disszertációjának átírt változata, hiszen fontos a nagyközönség számára is érthetővé tenni a szűkebb értelemben vett szakmai publikációkat.

Laczkó-Szentmiklósi Endre történelemtanár kiemelte, hogy a kötet magas szakmai színvonalról árulkodik, hiszen több éves kutatómunka előzte meg és a források feldolgozása is felkészültségről tesz tanúbizonyságot, gondoljunk az örmény nyelv megtanulására. A szerző kötetében 280 oldalon értekezik a szamosújvári, erzsébetvárosi, gyergyószentmiklósi és csíkszépvízi örmény katolikus templomok berendezéseiről, melyek az erdélyi képzőművészeti kultúra sajátos hagyatékai, hiszen az örmények eltérő kultúrával rendelkeztek Erdély történetében és csak fokozatosan asszimilálódtak, jött létre magyarságtudatuk. A négy település templomai egy-egy fejezetet alkotnak, melynek során képet kaphatunk az örmények igényes művészeti érzékéről és kulturális életük színvonaláról, amihez hozzájárult az erdélyi viszonyok közepette fejlettnek mondható anyagi helyzetük is.

Az oltárképeken, egyéb festményeken, szobrokon és más templomi berendezéseken, nemcsak a hagyományos keresztény szimbólumokat találhatjuk meg, hanem az örmények történelmi gyökereinek emlékei is megelevenednek, melyeket Ázsiából hoztak magukkal.

Ilyen Világosító Szent Gergely emlékezete, akit az örménység keresztény vallásra térítőjeként tartanak számon. Szent Hripszimé és Szent Gájáné alakja szintén több festményen visszatér.