Eteria zarándoknő a IV. század végén a  Szentföldön járt. Hazatérte után könyvet írt. Ebből a naplóból tudjuk, hogy a jeruzsálemi keresztények a maga valóságában ünnepelték meg Urunk messiási bevonulását Jeruzsálembe. E napon az Olajfák hegyén a délelőtti órákban istentiszteletet tartottak, majd estefele olajfa és pálmaágakkal a kezükben, körmenetben vonultak be Jeruzsálembe. Ezt a vasárnapot pálmavasárnapnak: Dominica Palmorumnak nevezik, mostanság: virágvasárnap!

A II. vatikáni zsinat után virágvasárnapját egyben Urunk szenvedésének a vasárnapja megnevezéssel is illetjük, jelezve azt, hogy virágvasárnapja a szenvedés hetének a nyitánya. Ezért olvassa egyházunk ezen a vasárnapon Jézus szenvedéstörténetét.

Van ennek a szenvedéstörténetnek egy sajátos részlete, amelyet mind a négy evangélista leír: „Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. Így beteljesedett az Írás szava: és gonosztevőként bántak vele.”Szent Lukács a két lator és Jézus között lejátszódó drámai párbeszédet is hozza. Ha szabad így fogalmazni, ez volt a történelem első szentté avatása. Jézus azt mondja egy rablógyilkosnak: még ma velem leszel a paradicsomban, azaz a Mennyországban! A jámbor hagyomány nevet adott ennek az embernek. Dismas néven ő a haldoklók védőszentje.

Mély üzenet van ebben a párbeszédben és Jézus gesztusában! Nincs az életnek olyan mélysége, ahová nem ér el Isten irgalma. Az utolsó leheletig nem beszélhetünk eltékozolt életről! Nem sodródhattunk Istentől olyan távol, hogy ne állna módunkban visszatalálni hozzá. Csak az a fontos, hogy bátran, őszintén és bűnbánattal mondjuk ki az ítéletet életünk és önmagunk felett. Aki önmagát elítéli, azt Jézus magához emeli, aki ezt nem teszi meg, azzal nem tud mit kezdeni.

Virágvasárnapján elkezdődik a szenvedés hete. Jézus most mindnyájunkat arra hív, hogy ne csak pálmaággal a kezünkben ünnepeljük őt, hanem kísérjük el Nagycsütörtökön az utolsó vacsora termébe, Nagypénteken a Golgotára is. Hogy csendesüljünk el. Teremtsünk csendet – nagyheti csendet  –  a lelkünkben, mert ő valami fontosat akar a tudtunkra adni.

Szent Kalkuttai Teréz anya mondta: A csönd gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke. S ugye, testvérem, annyi mindened megvan, csak éppen béke nincs a szívedben. Nos, Jézus, a szenvedő ezzel akar megajándékozni. Azzal a békével, amely végig ott volt az ő lelkében. Csak ehhez végig kell járni a logikus sorrendet: csend, ima, hit, szeretet, szolgálat és béke. Ezt a lelki békét kérem az Úr Jézustól minden kedves remetei hívemnek 2017 Húsvétjára!

Bakó Antal rk. plébános