A 18. falunap vasárnapján az előző évekhez hasonlóan szenteléssel, majd avatással kezdődött. Még az elmúlt esztendőben elkészült a Fenekalja út és a két híd, de avatóra nem került sor, mivel ameddig nem volt kifizetve, nem lett volna illendő avatni. Utána már téli hidegben inkább halasztódott. De nem is az avatás volt számunkra fontos, hanem az, hogy sok ember nagy megelégedésére megfelelő módon lehet naponta közlekedni azon a részen. 

A falunapon eljött az ideje annak, hogy Bakó Antal plébános úr megáldja, és együtt adjunk hálát ezért a létesítményért. Külön megköszönjük azoknak az utcabelieknek, akik kerítéseiket kidíszítették, és a vendégeket megkínálták. Annak, aki nem ott lakik, nem oda jár templomba vagy nem azon a részen vannak földjei, lehet nem igazán fontos, de akik gyakran használják, azoknak hisszük, hogy igazi érték. Bízunk abban is, hogy az elkövetkezőkben még többen kedvet kapnak arra, hogy a belsőségek előtti részeket rendszeresen kaszálva, virágokat ültetve, az utat rendszeresen seperve a község egyik legszebb utcáját tudják magukénak.

A tavalyi esztendő hozott jót is, de először felhőszakadást, mely elmosta a Hadnagydombja egy részét, majd az év végén az Isten elszólította közülünk nagyra becsült alpolgármesterünket, Bakos Józsefet. Mára már a vízmosás helyén egy nagyon szép támfal áll, melyet testvértelepülésünk, Biatorbágy segítségével építettünk fel, és amely munkának levezetése utolsó munkája volt a néhai alpolgármesternek. Így itt is avatás, szentelés következett az alszegi után. Mostantól emléktábla hirdeti a testvéri segítségnyújtást, és egy munkáját hívatásként megélt ember emléke előtt is tisztelgünk ily módon is.

Az átadásokat követően a dísztanácsülés is a megszokott módon zajlott. Díjakat, kitüntetéseket, címeket adtunk át. Elsőként Portik István legidősebb tűzoltóként vehetett át díjat, aki 60 éve önkéntes tűzoltó, és akit a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület javasolt a díjra. A díjazottnak innen is gratulálunk, és kívánunk további jó egészséget.

Az idén a Tiszta udvar – rendes ház címet Nagy Tamás az Ebhát utcából és Portik Kócsi Károly a Fenekalji  útról kapták.

A Pro Remete díjat post mortem Bakos József, néhai alpolgármester kapta. Méltatása rendhagyó volt.

Laczkó-Albert Elemér polgármester úr a hivatal munkatársainak, Bakos Józsefről írt egy-egy gondolatát idézte, vidám történetekkel színesítve. Közben „közöttünk volt” Jóska, a kivetítőn a távolba nézett, mintha egy újabb feladatot, megvalósításra váró dolgot szemlélne. Hisszük, hogy emlékét megfelelő módon ápolva közöttünk is marad.

Az idén a díszpolgári címet Molnár Levente, a községünkben született világhírű operaénekes kapta. Ő a dr. Molnár Csaba állatorvos és Molnár Gyöngyike óvónő-tanítónő szülők második gyermeke. Bár csupán ötéves volt, amikor a szülőket Csíkszeredába helyezték, Ő minden megnyilatkozásában büszkén mondja magát remetei születésűnek. Saját szavai szerint: „Bárhol is vagyok a világban, nekem nagyon hiányzik a szülőföldem. Én a világ bármelyik nagy színpadán fellépve székely népemet képviselem.” Ezt a felfogást, szemléletet értékelte a községi Önkormányzat, amikor neki ítélte oda idén ezt a fontos címet. Molnár Leventét és családját is váratlanul érte a kitüntetés híre, jól esett neki, hogy szülőfaluja nem engedte el a kezét. Mi ígérjük, hogy ezután is figyelemmel kísérjük munkáját, és továbbra is örömmel osztozunk sikereiben, kívánva neki szép szerepeket, sikeres, boldog életet. A festménnyel, melyet ajándékba kapott, Remete egy darabját vihette otthonába.

Mincsor Erzsébet önkormányzati képviselő