2012-ben Gyergyóremetén gyerek- illetve ifjúsági fúvós oktatás indult a Helyi Önkormányzat támogatásával, melyben  két remetei fiatal zenetanár, Polgár Szabolcs és Laczkó Gyula vállalt szerepet. Három év megalapozó munka után szólalt meg először a zenekar, amely azóta látványos fejlődési ívet írt le. Ennek a munkának a gyakorlati megközelítéséről, mibenlétéről beszélgettünk a két oktatóval, Polgár Szabolcssal, aki egyebek mellett a gyergyószentmiklósi Vaskertes Ált. tanára, szakmai vonalon pedig az Amabile Duó illetve – Trió tagja, valamint Laczkó Gyulával, aki a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban klarinétot, szaxofont és furulyát oktat és a Four Play zenekar tagja.

A fúvós oktatás tanulságairól, előnyeiről beszélgettünk az oktatókkal.

– Milyen indíttatásból született meg a gondolat, hogy Remetén a fúvósoktatás elindításában részt vállaljatok?

Polgár Szabolcs – Amikor mi végeztünk, akkor széteső félben volt a remetei felnőtt fúvószenekar. Úgy éreztük, hogy valamit kellene tenni. Alapból arra gondoltunk, hogy célszerű lenne gyerekek oktatásával kezdeni. Őket jobban lehet motiválni, elérhetőbbek.

Laczkó Gyula – Én annak idején a remetei felnőtt fúvós zenekarban kezdtem, amire büszke vagyok. Annak a tapasztalatnak köszönhetem, hogy a zenei pályát választottam. Küldetésnek élem meg, hogy a szülőfalumban ilyen munkát végezhetek.

Udvarhelyen, sulis koromban is tagja voltam a fúvós zenekarnak, így beleláttam egy ilyen folyamatba.

– Az öt év alatt bebizonyosodott, hogy sikeres ez a vállalásotok. Hogyan építették fel ezt a munkát?

PSZ – A remetei fúvós oktatás megszervezését végiggondolva ideális helyzetben vagyunk, hiszen igazán akkor eredményes egy ilyen munka, ha minden hangszercsoportnak van oktatója. Az első évben Gyulával ketten voltunk oktatók, de utána bővült a csapatunk és szakoktatásba kezdtünk. Jelenleg a munka úgy oszlik meg, hogy Gyula a zenekarral foglalkozik, a szólampróbákkal, klarinét és szaxofon oktatással. Én a zeneelméletet tartom és a furulyát oktatom. A rézfúvós hangszereket Puja Barna, a Marosvásárhelyi Filharmónia trombitása tanítja, valamint Siklódi Emese, a Vaskertes Ált. Iskola fuvola tanára szintén a csapat része. De meg kell említenem Berze Albert és Boldizsár Szabolcs nevét is, hiszen három évig ők tartották a frontot.

– Hány éves kortól csatlakozhatnak a gyerekek?

PSZ. – Nyolc éves gyerekekkel kezdünk. A II-III. osztályosok már tudnak írni, olvasni. Zeneelméletből hatékonyan lehet velük tanulni. Első lépésként megtanulják a vonalrendszert, a hangokat, a hangértéket, a ritmusokat gyakoroljuk. Kizárólag arra fókuszálunk, ami a hangszertudáshoz kapcsolódik. Itt nincsenek mellékutak. A hangszer használatát technikailag megtanulja a szaktanártól, de elméletileg tudja már olvasni a kottát. Ezt legelső fázisban a furulyával gyakoroljuk be.

LGY. – Minden gyerek, aki csatlakozni szeretne a zenekarhoz, furulyán kezd játszani. Ezzel viszonylag gyors és látványos eredményeket lehet elérni. Ekkora gyerekek fizikailag nem bírják meg a nagy hangszereket.

PSZ. – Van, olyan gyerek, hogy akár egy-két évig furulyázik, attól függően, hogy mennyire látjuk a haladatot. A tudásszintjüknek megfelelő anyagot tanulnak mindig. Van furulyaiskola, ami szerint megyünk előre, a két-három hangból álló gyakorlatoktól a bonyolultabbak fele. Például a Süss fel nap kezdetű gyerekdal kis gyakorlás után már eljátszható. Amint hallhatta a közönség is, a mostani karácsonyi szerepléskor, a 12 kezdő furulyás két karácsonyi dalt adott elő. Szerintem nagyon jól szólt, ügyesek voltak, látszott, hogy nagyon élvezték.

– A későbbiekben hogy oldjátok meg a hangszerválasztást, hiszen egy jól működő fúvós zenekarnak az összetételére is tekintettel kell lennetek?

LGY. – Amikor azt látjuk, hogy a gyermek zenei képessége és fizikai adottsága annyira fejlődött, hogy hangszert tudunk adni  a kezébe, akkor összehozunk egy kis gyűlést, megnézzük a gyerek igényét és tanácsolunk valamilyen hangszert, ami az ő adottságainak megfelel. Mindenképp találunk egy köztes utat a választáskor.

– Tanárként a zeneiskolában tehetséggondozással foglalkoztok. Ehhez mérten hol állnak a remetei gyerekek?

PSZ. – Bár kevesebb óraszámmal foglalkozunk itthon velük, de úgy látom, hogy simán ki lehet hozni ezekből a gyerekekből is azt, amit a zeneiskolásokból, természetesen, ha megfelelő hozzáállás a szülő és gyerek részéről.

LGY. – A mai világba nagyon nehéz hangszeren megtanulni a gyerekeknek. Sok ennél könnyedebb foglalkozás van, ami csábítóbb, de mégis úgy tapasztaljuk, hogy fogékonyak erre a remetei gyerekek.

– Most milyen a kapcsolat a remetei felnőtt fúvós zenekarral?

LGY. – Abszolút pozitív, a versengés halvány szikrája sincs köztünk. Nekik is megvannak az alkalmak, amelyeken megnyilvánulnak, nekünk is. Emberileg a kapcsolat jó, szakmailag meg mindenki teszi a dolgát.

– Mi történik akkor, ha egy gyerek kitartó ugyan, de kevés hozzá a tehetsége?

LGY.– Azt gondolom, hogy mindenki bizonyos szinten meg tud tanulni egy hangszeren játszani. Ilyen esetben mindig találunk olyan szólamokat, ahol ő is sikeresen meg tud nyilvánulni. Nem lehetetlen ez.

PSZ. – Saját tapasztalatunkból is kiindulva, azt gondolom, hogy minden esetben az egész kitartás, elszántság kérdése. Ha valaki elkezdi megszeretni a hangot, a hangszer hangját, akkor elkezd motivált lenni, elkezd foglalkozni azzal, hogy hogyan szólaltassa azt meg. Ehhez hozzátársul a tanári segítség. A zenét a matematikához tudnám hasonlítani. Vannak alapdolgok, amit mindenki meg tud tanulni. Az, hogy ezt zeneileg mennyire tudja kifejezni, az már adottság kérdése.

– Az oktatás milyen rendszerességgel történik?

LGY. – Egy mini zeneiskolaként működünk. A Szent Anna Szociális Házban hetente van mindenkinek egy óra zenekar, egy óra szólampróba, hangszeróra és zeneelmélet. Bár így soknak tűnik, de komolyan veszik és mindenki rendszeresen jár. Péntek-szombaton vannak a próbák. Elmondhatom, hogy van olyan diákunk, aki az öt év alatt egy próbáról sem hiányzott. Tudatában vagyunk, hogy ez a gyerekek kitartását is próbára teszi, hiszen van, aki pénteken reggel nyolctól este nyolcig tanul. Aki benne van ebben a csapatban tudja, hogy mi a dolga.

– Milyen eszköz van a kezetekben, amellyel számon kérhetőek a gyerekek, mivel itt nincs napló, nincs minősítés?

PSZ. – Ilyenfajta eszközeink ugyan nincsenek, de a tanár jó példája, a rendszeres és következetes munka, az állandóság motiválólag hat. A gyermekek látják, hogy leadjuk és megköveteljük az anyagot. Sokszor hangoztatjuk, hogy ez nem kötelező. Ha jön valaki, akkor az ő dolga, hogy gyakoroljon. Tudni kell azt is, hogy az oktatás sikeressége három láncszemen múlik – fontos, hogy a szülő érdeklődjön a gyerek munkája iránt, a tanár adja le és kérje számon az anyagot, a gyerek tegye a dolgát, és akkor sikeres lesz a folyamat.

LGY. – Megfigyeltem, hogy például szólampróbák alkalmával egymást is motiválják, hiszen, ha egy valaki nem gyakorolt eleget és látja, hogy a többiek tudják, akkor elszégyelli magát és ő is jobban igyekszik. De ott van követendő példaként már két olyan tanítványunk is, aki a fúvós oktatás hatására zeneiskolába ment. A többi gyerek látva ezt, szembesül azzal, hogy szorgalommal sokat el lehet érni

– Hogyan történik a kezdők felzárkóztatása a zenekarhoz?

LGY. – Van egy ún. „kezdő csomag”, amit megtanítunk, és az folyamatosan benne van a zenekar repertoárjában. Ezekkel a darabokkal léptetjük fel a kezdőket. Ezáltal játszhatnak zenekarban is, és ahogy folyamatosan bővítik a tudásukat egyre több alkalom nyílik erre. Arra is van példa, hogy egy év után már két-három zenekari darabban játszik. 

– Az évközi oktatást megspékelitek egy nyári táborral… PSZ. –  Ezek intenzív napok. Reggeltől estig szólnak a hangszerek. Csatlakozik hozzánk Török József, kecskeméti fúvóstanár és az ő csapata. Ez a tábor főként a rezeseknek jelent egy kurzusszerű többletet.

– Miben látjátok a fúvósoktatás legfőbb hozadékát?

PSZ – Azt gondolom, hogy a fúvós oktatás által eggyel több lehetőséget kap a remetei gyerek, hiszen a humán és reál tantárgyak mellett lehetősége nyílik arra, hogy zenei pályát is választhasson. Szélesedik a paletta. Ha meg nem dönt így, akkor kapott egy olyan plusszot itthon, amivel egy adódó lehetőségkor élni tud.

Meggyőződésem, hogy egy életre szóló élmény játszani egy zenekarban. De még sok élménnyel találkozik itt a gyermek. Meg kell említenem, hogy a Zenei Évad megszervezésének egyik célja az volt, hogy ezeknek a gyerekeknek legyen alkalmuk minőségi élő zenét hallgatni. Ez viszont egy lassú folyamat, az ehhez való pozitív viszonyulásuk formálódik, lassan, de biztosan.

– Ez az egész helyi önkormányzat mentorálásával, finanszírozásával történik. Az önkormányzat és a ti kapcsolatotokat tekintve miként vagytok ti számonkérve?

PSZ. – A munkánk eredménye alapján mérnek minket, ami visszaigazolás is egyben. A Polgármesteri Hivatal részéről bizalmat tapasztalunk, és ez a viszonyulás kölcsönös. Olyanformán nem ellenőriznek, hogy tartjuk-e az órát vagy sem, de mi tudjuk mi a dolgunk és tesszük is. Ennek a folyamatnak természetesen van egy adminisztratív háttere, amit végezni kell. Az önkormányzati támogatás nélkül nem lenne fenntartható. A szülők is hozzájárulnak, de ez az összköltséghez képest jelképes összeg.

– Az új év küszöbén kérdezem, hogy távlatban milyen célok vezérelnek – az öt év tapasztalata mit vetít előre?

PSZ. – Fontos, hogy hosszú távon fenntartható legyen a zenekar. Idén 12-en csatlakoztak a csapathoz. A jelentkezéskor nincs lehetőségünk szelektálni. Mindenki, aki szeretne, az jöjjön. Most 47-en vagyunk. Ez rekord számnak számít. Állandó létszám, akikkel stabilan foglalkozunk, a visszajárókat leszámítva, 35-38 gyerek. A lényeg, hogy a magot lehessen megtartani, akire alapvetően lehet számítani. Aki továbbtanul, mint külsős tud segíteni a továbbiakban. Éves szinten három fellépésre készülünk: a Március 15, a falunapok és a karácsonyi koncert. De emellett voltunk a tekerőpataki fúvós találkozón és idénre is vannak meghívásaink. Ezeknek szeretnénk eleget tenni.

LGY. – Szeretnénk a falu eseményein szépen, igényesen megnyilvánulni. Fő célunk, hogy legyen, maradjon egy jó zenekar. Ha belegondolok abba, hogy mi lesz ennek a zenekarnak a sorsa, akkor szerintem annyi gyerek kikerül innen, hogy amikor a nagyok visszajönnek, lesz belőlük egy jól működő ifjúsági zenekar.

« Az interjút Barabás Zsófia készítette