A Balás Gábor Művelődési Ház „Életképek rólunk” címmel programsorozatot indított útjára, mely ebben az évben három alkalmat foglalt magába és arra hivatott, hogy a jövő nemzedéke megismerkedjen Székelyföld tájegységeinek földrajzával, zenéjével, táncával, hangszereivel, dalaival és más hagyományaival. Az első volt Gyergyó-, a második Felcsík térsége, majd zárásként a Gyimesek vidéke került terítékre. 

E tanulmányútról olvahatják el Portik-Bakai Beáta élménybeszámolóját.

„E  sorok írója, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az október 9-i eseményre, két oldalról tudok tekinteni: szervezőként és ugyanakkor lelkes résztvevőként. Hogy mi az, ami elsőként eszembe jut? Az összetartozás.

Az ilyen alkalmakkor mutatkozik meg az, hogy bár mások vagyunk, más környezetben, más kultúrával, de mégis egyazon gyökerünk van, ami összetart minket.

Amikor a szervezők fejében kipattant a Rólunk szól című tevékenységsorozat megszervezésének ötlete, nem volt kérdés, hogy Gyergyó és Felcsík mellett igen is helye van a „patakok országa” néven ismer Gyimeseknek. Az ottani emberekről tudni kell, hogy nagyon nyitottak és emberbarátok, így készségesen vállalták, hogy bemutatják nekünk, gyergyóremeteieknek ezt a különleges világot. Október 29-én, szombaton reggel már nagy kíváncsisággal várták a helyi fiatalok és -szervezők a gyergyóremetei csoport érkezését.

Első állomásunk Gyimesközéplok volt, ahol megismerhettük a gyimesiek tárgyi örökségét. Rövid bemutatással egybekötve végigjártuk a „Gyimesi Csángó Hagyományőrző Ház” néven ismert falumúzeum szobáit, amely felépítésében, berendezésében hűen tükrözi a nép sajátosságait, életformáját.

Ezt követően a középlokiak körében „Kicsi kultúr” néven ismert terembe vonult át a társaság, ahol a Gyimesközéploki Ordasok Hagyományőrző Egyesület jóvoltából betekintést nyerhettünk abba a nyelvezetbe is, amelyet a résztvevő gyerekek is beszélnek, az ottani néptánc nyelvezetébe.

Öröm volt látni, ahogy a gyergyói és gyimesi fiatalok önfeledten táncolnak együtt, hovatartozást félretéve. Nem véletlenül mondják, hogy a tánc az a nyelvezet, amely legkönnyebben összekovácsolja a lelkeket, az együtt mozgás öröme érezhető volt a levegőben is. Amit még meg kell említenem, hogy a két falu fiataljai úgy táncoltak együtt, hogy senkit sem kellett noszogatni, mindenki nagy lelkesedéssel adta át magát a gyimesi ritmusoknak. A helyiek annak örömével, hogy a kultúrájuk egy szeletjével gazdagítják a remetei gyerekek tánckincstárát, a remeteiek pedig azzal az örömmel, hogy még egy vidék kultúráját, embereit megismerve pótolhatják kulturális kincstáruknak e hiányzó szeletjét. A közös táncot a jól megérdemelt közös ebéd követte, ami nem volt más, mint hagyományos gyimesi túrós puliszka, amit a helyi fiatalok nagy szeretettel szolgáltak fel nekünk. Meg is jegyezték, hogy milyen jó, hogy ilyen finomsággal tudnak kedveskedni nekünk, és mi sem voltunk kevésbé hálások, hiszen nem minden napehetünk ilyen különleges finomságot, amit egy vidék a sajátjának mondhat.

Gyimesközéplok után Gyimesbükk felé vettük az irányt. A gyimesek földrajzába, történelmébe, gazdasági életébe nyerhettünk út közben betekintést Ambrus Róbert kultúrigazgató jóvoltából, aki elkalauzolt minket az 1000 éves határig valamint a Kontumáci kápolnához és -emlékműhöz. A gyerekek érdeklődését megragadta a történelmi események sokasága, amely ehhez a helyhez kötődik. Ami viszont mindenkit magával ragadott az a kilátás, ami a valamikori Rákóczi vár romjairól tárul az ember szeme elé a látvány, amely szavakban nem kifejezhető, csak csodálni lehet.

Ezzel gyimesi „tanulmányi utunk” végéhez értünk és egyben programsorozatunk végéhez is.  Gyergyó-, Felcsík- valamint Gyimes vidékének földrajzát, történelmét, táncát és zenéjét jobban megismerve az az óhaj fogalmazódott meg bennünk, hogy a tájegységek megismerését folytatni kell az elkövetkező években is. 

Köszönjük Gyergyóremete Önkormányzatának az anyagi támogatását és minden résztvevőnek illetve közreműködőnek, hogy ez a program létre jöhetett.”