Csutakfalván október végétől  november végéig különböző programok sorozata törte meg a mindennapok megszokott menetét.

A Balás Jenő Általános Iskola tanítóközössége, Ivácson Tímea tanítónő kezdeményezésére, még a tavalyi tanév végén elkészített egy pályázatot a Bethlen Gábor Alap által meghirdetett „Pedagógusok együttműködésének támogatása’’ című programjára. Októberben értesültünk a pályázat támogatásáról, s így a széleskörű együttműködés jegyében kezdetét vette a különböző programokra való felhívás, szervezés. A pedagógusok együttműködése mellett célunk volt a szülőkkel, nagyszülőkkel s minden jóakaratú falubelivel együttműködni.

Négy különböző témájú programot szerveztünk. Az első programunkban a környezetünk védelmét tűztük ki célul. Ennek érdekében október 31-re egy ünnep előtti takarításra hívtuk meg a kisiskolásokat, szülőket, nagyszülőket. Egy kicsit csalódottak voltunk, mert gyerek is kevesebb volt, mint ahánnyal dolgozunk a tanítási időben és csak két felnőtt (Brassai Mihály, Petréd Zsófia) jött el. Valószínűleg csak a várva várt vakáció okolható. Mindezek ellenére két csoportra oszoltunk és zsákokkal, kesztyűkkel felszerelkezve, lelkesen indultunk el a szemét elleni hadjáratunkra. Össze is gyűjtöttünk mindent, amit csak láttunk. A temető környékét sem hagytuk ki. Élő környezetvédelmi óra volt. Adta magát a tananyag, a nevelés. A munka végén megdicsértük őket, munkájukat megköszöntük, tudatosítottuk a közös munka felemelő élményét, további környezettudatos magatartásra ösztönöztük őket és megkínáltuk finom cukorkával. Hisszük, hogy a gyerekekben tartós nyomot hagytak a tevékenységeink és tudatosabban, jobban fognak figyelni a környezet védelmére, tisztaságára

A vakáció utáni első hetet minden osztályban a környezettudatos nevelés célkitűzés jegyében valósítottuk meg. Minden tanító a maga osztályában megkereste azt a lehetőséget, amelyben beszélt a gyerekeknek a szelektív hulladékgyűjtésről, az újrahasznosításról, újrafeldolgozásról. Igyekeztünk kapcsolatot teremteni a környezetvédelem és az egészséges életmód között, valamint felhívtuk figyelmüket azokra a veszélyekre, amelyeket az eldobott szemét jelent. Minden osztály készült a közös megbeszélésre, amelyben elmondhatták, hogy ők hogyan védik a környezetet, mire kell törekednünk, hogy falunkban nagyobb legyen a tisztaság.

Csoportmunkában dolgoztak, és november 11-én összegyűltünk egy közös megbeszélésre. Minden osztály külön bemutatta munkáját, véleményét, javaslatát. A IV. osztályos tanulók egy osztályplakátot készítettek, amelyben meghívták a többieket Kuka-landbe, azért, hogy mentsük meg a Földet. Ügyesen, szervezetten beszéltek a szelektív hulladékgyűjtésről, a környezetvédelemről. A harmadik osztályos tanulók a különböző újrahasznosítási ötleteiket mutatták be. A II., I. és előkészítős tanulók rajzos plakátok alapján beszélgettek.

November 15-én megvalósult a második tevékenységünk, melynek célkitűzése azonos a tevékenység megnevezésével is: értékeink megőrzése. Igyekeztünk felkérni a falubeli néniket, hogy mutassák be a gyerekeknek azt a kézimunkát, amivel éppen foglalkoznak.

Nagy támogatást kaptunk a Svájci Ház programszervezőitől, valamint a programokon résztvevő felnőttektől. A gyerekek meghívókat vittek haza, melyben szüleikkel együtt meghívtuk a régi idők jellegzetes kalákamunkájára, a guzsalyasba, melynek a Svájci Ház adott otthont. Nagy örömünkre nagyon sokan összegyűltünk, gyerekek felnőttek egyaránt.

A gyerekek megcsodálhattak különböző varrásmintákat, horgolást, kötést, gomblyukvarrást. Megismerkedtek az azsúr fogalmával. Nyomon követhették a kenderfonal útját, valamint a gyapjú feldolgozását is. Brassai Márta néni egy kétszáz éves eszközzel (léhellel) megmutatta, hogy régebb hogyan tépték meg a gyapjút mielőtt rátették a guzsalyra. Ezt követte a fonás bemutatása. Nem maradt el a sulyok sem. A tanulók áhítattal simogatták Fazakas Mónika óvónő festett bútorait. A varrókör ügyes asszonyai finom pánkóval, csörögével kínáltak meg.

Nemcsak szemlélődésről szólt a délután, hanem munkáról is. A gyerekek kedvet kaptak, s elkezdtek varrni, fonni, bogozni. A délutánunk jó hangulatban, sokat tanulva, dolgozva telt el. Mindannyiunk lelkét öröm, lelkesedés töltötte el. A felnőttek is boldogan köszöntek el kifejezve gondolatainkat, hogy ez jó nap volt, és még legyen ilyen.

Október közepétől iskolánk alsó tagozatos tanulóit felkértük egy kincskereső  játékban való részvételre. A játékban érdeklődni, kutatni kellett, nyitott füllel élni s felfigyelni a kincsekre, amelyek nem voltak mások, mint érdekes, régi szavak, találós kérdések, nyelvtörők, szólások, közmondások. A szorgalmas tanulók hozták a gyűjteményeket, s 2016. november 21-én sorra került a játék ünnepélyes lezárása. Meghívott vendégünk a remetei származású Puskás László színművész volt. Ő beszélt nekünk nyelvünk érdekességeiről, a tájszólásról, jellegzetes hangjainkról, ízes, díszes beszédünkről.

Felolvasott egy régi archaikus szöveget „A filemüle és a vadász” történetét. A gyerekek ámulva füleltek, hogy megértsék a lényeget, majd a végén összefoglalták észrevételeiket, elmesélték a tartalmát. Ezt követte  Lázár Ervin Dömdödöm című meséjének a felolvasása. A tanulók összehasonlították a két mesét, elmondták a különbségeket, hasonlóságokat, megjegyzéseiket. Mindezek után sorra került a gyűjtés során talált régi szavak értelmének kibontása. Érdekes volt hallgatni a különböző értelmezési lehetőségeket. A tanulók elmondhatták a megkedvelt szavakat, szólásokat, közmondásokat. A szorgalmas diákokat megjutalmaztuk, majd meghallgatunk egy nyelvtörőt a színésztől is. Az ünnepség végén minden tanító belekapcsolódott és ki egy találós kérdést, ki egy nyelvtörőt, vagy épp tréfát osztott meg a gyerekekkel. Derűs hangulatban zártuk a programunkat.  Jellemző volt előtte is, és utána is, hogy a gyerekek játszottak a szavakkal, kérkedtek a szülőktől, nagyszülőktől szerzett tudással.

Mindannyiunk véleménye egybehangzó: tartalmas volt ez a program is. Azok a családok, akik belekapcsolódtak elmesélték, hogy még a nagyszülők is törték a fejüket, s az egész család keresgélt az emlékezetben. Utolsó programunk hamar bekövetkezett, mivel törekedtünk arra, hogy betartsuk a régiek azon szokását, hogy adventi időben ne legyen hangos mulatság. November 23-án az iskolai néptáncórákat a Svájci Házban tartottuk meg. Ez alkalommal is meghívtuk a felnőtteket, s nagy örömünkre sokan el is jöttek (harminc körül) Meglepetés volt, hogy élőzenére táncoltunk. Meghívtuk a Gyergyóújfali Katorzsa népi zenekart, s Koós Róbert prímás húzta a talpalávalót. Felemelő élmény volt látni és megélni, ahogy felnőtt –gyerek együtt táncol. Valóban elértük a célunkat, mert a tanulóink részt vehettek egy kis táncházban.

E szép programok megvalósítása a sok jó szándékú ember együttműködéséből, akarásából jöhetett létre. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult, hogy tanulóinkat az iskolai tevékenységek mellett is taníthassuk, emberré nevelhessük. Annak ellenére, hogy megváltozott a Csutakfalván dolgozó tanítók személye összehangolt volt a közös munka. Mindenki lelkesen belekapcsolódott, támogatott. Köszönettel tartozok a támogatóinknak, valamint Barabás Zsófia, Becze Melinda, Laczkó-Szentmiklósi Endre, Oláh Annamária, Puskás-Búza Ágota és Rigmányi Lajos kollégáimnak.

Balázs Teréz tanítónő, szervező