A Gyulafehérvári Caritas szeretetszolgálatából kérnek részt több területen is a gyergyóremeteiek. A cselekvő szeretet formái megnyilvánulnak a korai neveléstől és fejlesztéstől, a fiatalok jövőtervezésén át az idős programokig, beleértve az otthoni beteggondozást is.

Cseperedő, hogy a legkisebbek nagyra nőjjenek

A Korai nevelő és fejlesztő program 2011-től van jelen Gyergyóremetén. Manapság heti rendszerességgel várja a babákat és mamákat Czirják Lujza mentálhigiénés szakember. Két csoporttevékenység zajlik az egy év alatti, járni nem tudó babáknak, illetve az 1–3 év közötti kisgyerekeknek. Ezen alkalmakon 5-6 kisgyerek és szülője ismerkedik a játékos fejlesztési lehetőségekkel, egymás igényeivel és a közösségi lét áldásaival. A szakember jelenléte nem csak a szakszerűen felépített programban lényeges, hanem az egyéni tanácsadásra is lehetőséget nyújt.

A csoportban járókra jellemző a kitartás: az, aki ráeszmélt e program lényegére, aki megérezte, mekkora segítség számára a gyereke korai fejlesztése és mekkora érték a többi anyukával együtt töltött idő, az rendszeres visszajáróvá válik. Jellemző még a remeteiekre az önszerveződés, segítőkészség és lelkesedés – ezt tapasztalja a szakember az anyukák körében éppen úgy, mint az önkormányzati munkatársaknál akikkel munkája során kapcsolatba kerül.

Időstalálkozók az elmagányosodás ellen

2009, óta létezik Idősek támogató csoportja a nagyközségben, és ha a járványhelyzet engedi, kéthetente találkoznak is a Szent Anna szociális központban, ahol Péter Róbert szociális munkás várja őket. A csütörtöki találkozások mellett programjaikat gazdagítják olyan események, mint a farsangi bál; nyáron egy egynapos kirándulás; idősek világnapi rendezvény; karácsonyi ünnepség.

Az együttlétek célja a testi-lelki-szellemi állapot karbantartása, illetve a leépülés késleltetése. A tematikus alkalmak során lehetőség van a bizonytalanságok és sikerélmények megosztására is, közösen keresnek megoldásokar a problémákra, így késleltethető az izolálódási folyamat, erősíthetőek a társas kapcsolatok, pótolhatóak az örömforrások.

A jelenleg huszonöt fős csoport tagjainak igénye, hogy találkozhassanak egymással ott, ahol az „itt és most” átélt érzelmeket és gondolatokat megoszthatják egy megtartó közösségben. A járványidőszak különös dinamikát kölcsönzött a csoporttevékenységnek, mely kronológiai sorrendben a következő: karantén utáni „ujjongás”, hogy megint találkozhatunk, korlátozások (főként maszkviselés) miatti frusztráció és indulatok kezelése, melynél mégis erősebb motiváció az izoláltság és magány okozta megviseltség, betegség okozta félelem kezelése, amikor Remetét is elérte a konkrét járvány és a csoportból is megbetegedtek, illetve egy csoporttag férje elhunyt, lehetséges erőforrások feltérképezése, keresései, megnevezései; a csoporttagok erősítése, oltás körüli pro-kontra viszonyulások, félelmek kezelése, tájékoztatás, remények: miszerint többen beoltották magukat és idén nyáron talán egyet kirándulhatunk, vagy bográcsozhatunk közösen.

A remeteiekre jellemző, hogy más településen lakó kortársaikhoz képest könnyebben alkalmazkodtak a járványügyi korlátozásokhoz, bevonhatok beszélgetésekbe, megmutatják magukat és megajándékozzák azt, aki élményt ad számukra. Visszajelzéseik megerősítőek, Péter Róbert szavaival: „Örömmel jönnek a foglalkozásokra, melynek hangot is adnak. Érzem, hogy tudok nyújtani számukra valamit, amitől életkedvet kapnak.”

Házhoz, ágyhoz kötöttek otthoni beteggondozása

Húsz éve már, hogy a Gyulafehérvári Caritas Otthoni beteggondozói látogatják a remetei betegeket a hét, az év minden egyes napján. Az idős emberek életminőségének fenntartása a cél, és e fogalom mögött többrétű tevékenységgel telnek Bakos Balázs és Borbély Margit szakápolók mindennapjai. A havi ötven ellátott többségének alapápolásra van szüksége, ehhez tartozik a mosdatás, pelenkázás, életfunkciók mérése, a mozgáskorlátozottak mozgáskészségük fejlesztése. Szintén beteggondozói munkakör része a kórházból kijöttek az utóápolása, de segítenek a ápolási segédeszközök, járássegítők kölcsönzésében, illetve hozzátartozóknak tanácsadással szolgálnak.

Igény lenne, idő nincs, hogy a munkatársak háztartási segítségnyújtást is vállaljanak, de erre is keresik a lehetőséget abban a közösségben, ahol az emberek kitartóak, egyenesek, kifejezik az igényüket, adott esetben a nemtetszésüket, de ugyanakkor a hálájukat is. Ott, ahol az otthoni beteggondozó napi élménye az elégedettség, a hála, a megbecsültség.