Augusztus végén a Sirülő Néptánccsoport tagjai egy magyarországi vendégszereplésnek tettek eleget. A 21 tagú csoport az I. Rozmaring Néptáncfesztiválon vett részt a Baranya megyei Romonyán. Táncosaink és kísérőik örömmel fogadtál el a meghívást, és újabb élményekkel gazdagodva tértek haza. Erről olvashatnak élménybeszámolót.

 „Hideg volt, mi meg álmosan álldogáltunk a buszmegállóban. Félálomban bámultuk az egyre növekvő kis csapatot. Aztán megpillantva a többiek arcát, látva, hogy ők is legalább olyan bágyadtak, mint mi, egy apró, kissé tompa, de szívből jövő mosoly rajzolódott az arcunkra. Elbúcsúztunk a szüleinktől, és felültünk a buszra. Elindultunk, s ahogy az idő melegedett, úgy növekedett a mi jókedvünk is. Kacarásztunk, nevetgéltünk, s mire a hangulat paprikássá vált volna a fullasztó meleg és a szűk hely miatt megérkeztünk a Baranya megyei Romonyára.

     Pillanatok alatt erőre kapott minden zsibbadt végtagunk a vendéglátóink arca láttán. Meleg szívvel fogadtak, barátságosan üdvözöltek. Kissé bátortalanul bemutatkoztunk, de az újdonsült szálláshelyeink fele vezető úton még suttogva kérdeztük egymástól: ­„Hogy is hívják a nénit?”.  A vacsora csendesen zajlott, aznap este hamar álomra hajtottuk a fejünket, hiszen bár az utazás alatt nem csináltunk szinte semmit, mégis kimerített a közel 15 órás út.

Másnap reggel nem keltünk túl korán. A délelőttöt a családdal töltöttük. A takaros kis faluban igazán elbűvölő családok laktak. Gyakorlatilag mindent megadtak nekünk, hogy mi jól érezhessük magunkat. A finom falatok, az elragadó házigazdák és a barátságos, közvetlen emberekkel teli Romonya  lenyűgözött. A néptánctalálkozó is pont ilyen volt. A közönség és a többi fellépő csoport is mind szívélyesen fogadott, öröm volt velük együtt ott lenni. Megismertük testközelből a helyi népviseletet, néptáncot, dalokat, szokásokat és tájszólást. A fellépések végén még közösen is táncra perdültünk. A mulatság ezzel nem ért véget, hiszen este még a mai slágerek is megszólaltak nagy örömünkre, és a színpad újra megtelt lelkesen táncoló fiatalokkal.

     Vasárnap már korábban kellett kelnünk, hogy időben elindulhassunk a Harkányi Gyógy- és Strandfürdőbe, ahol szintén felléptünk. Míg a vendégek a gyógyító vízben lubickoltak, mi ismét felöltöttük a viseleteinket, s próbáltuk kihozni a legtöbbet a nem épp bőrcsizmához illő „táncparkettből”. Számomra új élmény volt szőttes szoknyában, strandon táncolni. Persze a táncrendek után mi is visszatértünk a vízbe. Jól esett a székelyruha után fürdőruhát venni, és a vízben hűsölni. Csak késő délután indultunk vissza Romonyára.

    Az utolsó napot Pécsett töltöttük. Megcsodálhattuk a város impozáns épületeit, szobrait. Bejártuk az egész Zsolnay negyedet megismerve a híres Zsolnay gyár múltját és jelenét. Délután visszatértünk, hazaérve összecsomagoltunk, s ottlétünket egy közös vacsorával zártuk. Nehéz volt elbúcsúzni. Pár nap alatt Romonya, ez a különleges kis település, valamint az ottani kedves emberek örök nyomot hagytak a szívünkben.

     Ezúton is köszönjük, hogy meghívtak minket, befogadtak az otthonaikba, ennyi  jóval illettek, s ilyen mesés hétvégét szerveztek nekünk. Reméljük, hogy hamarosan látjuk egymást, és ők is eljönnek hozzánk, hogy viszonozhassuk ezt a sok nagyszerű pillanatot.”

Varga Katalin Eszter, a Sirülő Néptáncsoport nevében