Október 1-jén és 2-án a Magyar Népmese Napja (szeptember 30) méltó megünneplésére hívtuk meg az óvodásokat és kisiskolásokat.

A központiakkal a Balás Gábor Művelődési Házban, a csutakfalviakkal a svájci ház csűrjében a mesék szárnyán visszarepültünk a múltba. Az idei ünnep célja volt felidézni a régi idők meséinek hangulatát, amikor a mesemondók a tűz köré gyűjtötték a gyermekeket és a csillagos ég alatt szabadon szőtték, fonták a meséket. Ehhez egy képzeletbeli utazásban volt részünk mindahányszor újabb és újabb csoport foglalta el helyét a tűz körül.Az idő kapuját a hétmérföldes csizmával léphettük át. Így, mielőtt elmerültünk volna meseország birodalmában, csoportonként az a gyermeket húzta fel a hétmérföldes csizmát, akinek a születésnapja a legközelebb van Benedek Elek, nagy mesemondónk születésnapjához, szeptember 30-hoz. Ugyanis a Magyar Olvasástársaság ezt jelölte meg a magyar népmese ünnepének. A kiválasztott kispajtás hétmérföldes csizmával a lábán, varázskalappal a fején vezette át társait a múlt idők mesekapuján.

A képzeletben meggyújtott tábortűz körül, úgy, mint régen, nagyon régen, most is elmerültünk a mesében. Barabás Zsófia mesélőnek köszönhetően kíváncsi gyermekarcok csillogása bizonyította, hogy el lehet varázsolni a ma  gyermekét is. Azt, hogy nagyon figyeltek, mi sem bizonyította jobban, minthogy nagyon ügyesen válaszoltak a feltett kérdésekre, amelyet az elhangzott meséből kellett megfejteni. Az elmondott mese végső tanulsága, hogy a szegény ember furfangosan vette az akadályokat, a nehézségeket és még a ravasz róka eszén is túljárt. Arra bíztattuk ezáltal a gyermekeket, hogy sok mesét hallgatva, olvasva ők is ekképpen csiszolhatják elméjüket. A mese hangulatát egy rövid rókáról szóló ének megtanulásával fokoztuk.

Ezt követően csoportokra oszolva, a pedagógusok és önkéntesek közreműködésével meseszövésre hívtuk a gyerekeket. A segítségképpen kapott varázsborítékok két-két állatot rejtettek, amelyeket bele kellett szőjenek közös alkotásukba. Minden csoport a mesefonal segítségével egyedi mesét szőtt-font, ki-ki hozzátéve a maga mondatát, ötletét. A gyermekek fantáziája révén gyönyörű mesék kerekedtek ki, mindvégi vigyázva arra, hogy a mese fonala el ne szakadjon, és össze se bogozódjon.

Az interaktív foglalkozás végén rókás könyvjelzőt tűrögettünk, amelyet minden gyermek hazavitt és kipróbálhatta miként bújik bele meséskönyvébe, megjegyezve, hogy éppen hol tart az olvasással. Ugyanakkor minden iskolás egy erre az alkalomra készített szórólapot vihetett haza, amely szintén a mesélésre ösztönözve őket, furfangos mesefeladványokat, mesét, szülőknek is szóló üzenetet tartalmazott. Osztályonként gyönyörű emléklapot illetve az óvodások könyvjutalmat kaptak. Búcsúzásképp felhívtuk a gyerekek figyelmét arra, hogy minden napra jár nekik egy mese, lehetőleg ne a tévéből vagy az elektromos kütyükből, hanem édesanya, édesapa szájából.

Buzdítjuk tehát a szülőket, hogy mondjanak, olvassanak minél több mesét a kisgyermekeknek. Így kapják meg gyermekeink azt a hamuban sült pogácsát, amelyet az életben bármikor elővehetnek  a tarisznyájukból, és ez fog kapaszkodót nyújtani, ha nehézségekkel találják szembe magukat.

Ezúttal mondunk köszönetet a pedagógusoknak, akik idén is szívesen jöttek és részt vettek a gyermekekkel a meseünnepen. Köszönet a Communitas Alapítványnak az anyagi támogatásért, Portik-Bakai Ádám kollegánknak, Laczkó Noémi és Kozma Andrea önkénteseknek, és mindenkinek, aki elbarangolt velünk meseországba.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Laczkó-Margit Hajnal községi könyvtáros