A László Kálmán Gombászegyesület nemzetközi gombásztábort és –konferenciát tartott községünkben augusztus 17-22 között. A tábor hetében a község területéről több, mint háromszáz gombafajtát találtak, s majdnem ennyit azonosítottak a résztvevők. A romániai magyar gombászegyesület évente megszervezett programjáról, a remetei tábor élményeiről, tapasztalatairól Zsigmond Győzővel, az egyesület elnökével beszélgettünk.

Barabás Zsófia –  Kik voltak a községünkben megszervezett tábor résztvevői?

Zsigmond Győző – Többségében gombakedvelők, gombaismerők jöttek el, akik Erdélyből, elsősorban Székelyföldről valók, valamint az anyaországból, azért, hogy még többet megtudjanak a gombákról. A mostani táborunkban kb. 100-an voltunk. Talán soknak hangzik, de ahhoz, hogy pár nap alatt minél több fajt össze tudjunk gyűjteni, kell ennyi ember.A résztvevők kb. egyharmadának van valamiféle gombász végzettsége. Fontosnak tartom kiemelni, hogy nemzetközileg elismert szakemberek voltak jelen ebben a táborban is, akik a szakmaiságot biztosították. Előadóink közt volt például olyan nemzetközi hírű gombaszakértő is, mint például a Budapestről jövő dr. Rimóczi Imre egyetemi tanár. Ez a tábor tehát egy kézzelfogható együttműködés a gombászok és a szakemberek között.

– Hogyan zajlik egy ilyen tábor?

– Táborainkban minden nap túrát szervezünk. A gombászók előtte útbaigazítást kapnak, hogy miként szedjék le a gombát. A begyűjtött gombákat gombaszakértők ellenőrzik, azonosítják, majd egy adott térben, (jelen esetben a Közösségi Házban volt), kiállítjuk a begyűjtött gombákat. Ebben a táborban, Gyergyóremete határában több, mint 300 gombafajt tudtunk azonosítani. Ezek közül több is újdonságnak számít olyan szempontból, hogy eddig nem szerepelt a nyilvántartásukban. Például a zsemlegombafélék  és a gerebengombák közt találtunk ilyet.

A táborok ideje alatt mindig lehetővé tesszük, hogy a gombakiállítást az adott település lakói, azaz gyakorlatilag bárki megtekinthesse, és lehetősége legyen kérdést feltenni, ugyanis fontos célunk az ismeretek népszerűsítése. A tábori napok délutánjain különböző témában előadásokat tartanak a szakemberek illetve gombával kapcsolatos vetélkedőket, játékokat is szervezünk. Így volt ez Remetén is, hiszen gomba-felismerési versenyt, szabadtéri gombás játékokat, a hozott gombasavanyúságok versenye is összejött, s a szabad program sem maradt el. Külön színfoltként került sor gombafotó-kiállítás megnyitójára, bemutatására is (Bélfenyéri Gábor, Márkodi Vera és Ernő, Zoltán Sándor és Zsigmond Győző képeiből).

A gombagyűjtés során persze az is előfordul, hogy egy-egy ehető fajból jó termés van, és akkor étkezésre is szedünk. Például a tegnap gombapaprikás volt ebédre. De minket ez kevésbé motivál. Legfontosabb számunkra, hogy az ismeretek átadásával tegyünk azért, hogy az emberek a gombákat minél inkább megismerjék, kevesebb legyen a gombamérgezés

– Ön hivatásos gombaszakértő. A gombatudomány mely területe érdekli leginkább?

– Én elsősorban a népi gombászattal foglalkozom, nevezetesen azzal, hogy a néphagyományban  hogyan van jelen a gombavilág. Tudni érdemes, hogy eddigi ismereteink szerint több mint, egy millió gombafaj van. Ebből mi csak a nagygombákkal foglalkozunk, azaz azokkal, amelyek szemmel láthatóak. A gombászat, más néven mikológia egy olyan tudományág, amelyben talán még nagyobb a fejlődés, mint az informatika területén. Genetikai vizsgálatok nyomán sok új gombafajt azonosítanak, hiszen a spórák és makro bélyegek alapján gyakran bebizonyosodik, hogy az adott gomba eddig rossz besorolás alatt volt, így esetleg új fajként jegyzik fel.

– Miben áll az egyesület tevékenysége?

– Több síkon is tevékenykedünk. Például országos szinten mi javasoltuk a gombatörvényt, ami meg is jelent. A sajnálatos az, hogy a gyakorlatban többnyire nem alkalmazzák. A törvénynek több szegmense van, azonban a gomba piaci árusítására térnék ki. Bár a törvény előírja ennek módját, mégis Sepsiszentgyörgy az országban az egyetlen olyan város, ahol a kezdeményezésünkre működésbe is lépett. A sepsiszentgyörgyi piacon gombaszakellenőrt biztosítunk, aki ingyenesen megvizsgálja a gombát. Az egyesületünk által képzett szakemberek az azonosítás mellett részletes tájékoztatást is adnak az érdeklődőknek.

Mint szakmai egyesület, természetesen fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek, a fiatalok körében terjesszük a tudást. A táborainkban minden nemzedék képviseltetve van, sőt az utóbbi két évben gyermektábort is tartottunk más egyesülettel együttműködve Hargita megyében (Bögöz és Zeteváralja mellett). Egyesületünk majd 20 éves tevékenysége alatt, főleg a Corvin Kiadóval együttműködve, több kiadványt is megjelentetett, köztük képes gombáskönyvet is. Az általunk kiadott szaklap, a MOESZIA. Erdélyi Gombász célja, hogy főleg a székelyföldi, erdélyi témájú mikológiai kutatások publikálására megfelelő fórumot biztosítson. A kiadvány részben tudományos munkákat, részben társasági híreket, gombával kapcsolatos különféle érdekességeket közöl, alapvetően magyar nyelven, angol összefoglalóval; indokolt esetben angol nyelven is.                                    

– A táborban összegyűjtött gombakiállítást megtekintve láttam, hogy viszonylag kevés a mérgező gombafaj…

– Az általunk begyűjtött gombák közül a legtöbb nem ehető (pl. különböző taplógombák stb.), számbelileg ezt követik az ehető gombák. Ez nyilván a fajok számára vonatkozik. Valóban kevesebb a mérgező gombafaj, de az óvatosság nagyon fontos.

Ezen a területen is a megelőzés a legfontosabb, hiszen a gombamérgezést követően már sokszor késő bármit is tenni. A mérgező gombák közül a leggyakoribb a gyilkos galóca, a nagy döggomba, a párducgalóca. Azt, hogy az emberek még mindig nem ismerik eléggé ezeket a fajokat, az is bizonyítja, hogy továbbra is elég gyakori évente a gombamérgezés és a gombamérgezéses halálesetek 90%-ának a gyilkos galóca az okozója. Ezt a gombát mindig is kiemeljük a többi közül, a képét kifüggesztjük, bármelyik táborban is vagyunk.

– Említette a népi gombászatot. Ez hogyan van jelen az életünkben?

– Több olyan gomba van, amelyet egy-egy vidéken, faluban többen is ismernek, szednek, helyi elnevezése van. Olyan gombát is találtunk, melynek azonosítása mindezidáig nem történt meg, bár a nép régóta ismeri. Ez valószínűleg új faj. Az évezredes tapasztalat tehát egyáltalán nem lebecsülendő. A gombák tekintetében viszont sok tévhit él az emberekben és ezeket célunk eloszlatni. Például nem állja meg a helyét az a tévhit, hogy ha a csiga megmássza a gyilkos galócát, utána meg lehet enni. Hangsúlyozom, hogy nem így van, mivel a hidegvérűeknek nem árt a gyilkos galóca mérge, de az emberek esetében végzetes. Van, aki azt tartja, hogy ha a mérgezőgombát jól megfőzi, akkor ehető. Fontos tudni, hogy a gyilkos galóca mérge a hő hatására nem megy ki a gombából. Való igaz, hogy vannak feltételesen ehető gombafajták, például a piruló galóca, ami egy kis sütés-főzés után ehetővé válik, de nyersen mérgező. Vannak, amelyek csak fiatalon ehetőek, ízletesek, de a felnőtt példány keserű, ehetetlen…

– Az ehető gombáknak milyen hozzáadott értéke van az étrendünkre, az egészségünkre nézve?

– Az ehető gomba nagyon egészséges táplálék. Kiváló tápértéke van, hiszen ásványi anyagokat, vitaminokat tartalmaz. Van fehérje is benne, ezért húspótlóként is használják. Mivel zsírtartalom szinte semmi sincs benne, a fogyókúrák esetében előnyös, és telítő hatása miatt az emésztése hosszabb ideig eltart, így később éhezünk meg.

A népi gyógyításban régóta használják és újabban a gyógyszeriparban is egyre inkább előretör.  Keleten, a kínaiak, a japánok már ősidők óta használják a rák ellen a pecsétviaszgombát, ami most kezdett felénk is elterjedni. Például hasmenés vagy szorulás esetén is megvannak a megfelelő gombák, amelyeket használhatunk. Például a nálunk ismeretes korallgomba, népi nevén kakastaréj vagy seprűgomba nyersen fogyasztva hashajtó hatású. A keserűgomba éppen ellenkezőleg hat, a hasmenést gyógyíthatja. A pásztorok tudják, hogy ha olyankor hajtják az állatot az erdőbe, amikor keserűgomba terem, akkor kevesebb lesz a tejhozam.

– Hogyan bővíthető biztonságosan a tudásunk a gombákról annak érdekében, hogy minél többféle ehető gombát megismerjünk, esetleg megkóstoljunk?

– Erre jó alkalom egy ilyen tábor, meg a gombaismereti tanfolyamok, előadások, de kézzelfogható lehet egy gombásköny is, bár viszonylag kevés van belőle. Hangsúlyozom, hogy a kép fontos, de sosem elég.  A gombák színe nem elegendő az azonosításhoz. A nagygombák megismerése általában feltételezi, hogy a gombát meg is tapogassuk, szagoljuk, megnézzük több oldalról. Sokszor a szemmel látható tulajdonságok ismerete sem elég, hanem szükség van mikroszkópra, spóravizsgálatra, különböző vegyszerek használatára.

– A tábor tapasztalatai alapján mi jellemzi vidékünket a gombaállomány tekintetében?

– Erdős-legelős-hegyes-dombosvidék, így változatos a gombaállománya. Természetesen a gomba szoros összefüggésben van a növényvilággal. Ha az erdőben többféle fafajta él, akkor többféle gombafaj is megtalálható. Ha összehasonlítjuk olyan vidékekkel, ahol lombhullató erdő és fenyőerdő egyaránt jelen van, ott még több gombafaj található. Azt, hogy hol mivel találkozunk, azt nagyjából sejtjük, de a globális felmelegedés során új fajok honosodnak meg olyan vidéken, ahol addig nem voltak megtalálhatóak, sőt túlságosan el is szaporodnak.  A gomba igazi szezonja az ősz, ugyanis a nedvesség kedvez neki, de a gombák sosem a naptárt nézik, hanem az időjáráshoz alkalmazkodnak. Az időjárás tekintetében a remetei tábor alkalmával épp szerencsénk volt, így örömmel állapíthatjuk meg, hogy célt értünk.